Magyar Szabványügyi Testület

Tévhit

Tény

Az MSZT kormányzati, az állam által fenntartott szervezet, az adófizetők pénzéből gazdálkodik.

Az MSZT nem kormányzati szervezet, nem az adófizetők pénzéből gazdálkodik.
Az MSZT a szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint köztestület, amely a törvény által előírt feladatokat látja el, működésére az egyesületekre irányadó szabályok is vonatkoznak.
Működésének forrása a törvény szerint:

• a tagdíj,
• a nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevétel,
• a tanúsítási tevékenységből származó bevétel,
• költségvetési támogatás a nemzetközi együttműködéshez,
• a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj,
• szolgáltatásainak díjai,
• adományok.

Az MSZT bevételeit, forrásait csak a szabványosítási törvény szerinti feladatai ellátására használhatja.

Tévhit

Tény

A szabványok figyelmen kívül hagyása nem jár hátrányos következményekkel, mivel a szabványok alkalmazása önkéntes.

A szabványok figyelmen kívül hagyása súlyos gazdasági és jogi következménnyel járhat mivel a szabványok - az Európai Unió műszaki jogalkotásának egyik legfontosabb alapelve szerint - a jogszabályokban meghatározott alapvető követelmények teljesítéséhez kínálnak önkéntesen alkalmazható megoldásokat. Ezek figyelembevétele esetében - ugyancsak európai uniós, de már jogkövetési alapelv szerint - vélelmezni kell a jogszabálynak való megfelelőséget és ezt tilos vizsgálattal ellenőrizni.

Az önkéntes szabványok, akár van, akár nincs kapcsolatuk a jogszabályokkal közmegegyezéssel születnek. Kidolgozásukban – érdekeik, érdekérvényesítési igényük szerint – a gazdasági minden szereplője és a jogalkotók is részt vehetnek. Tartalmuk azokat a kiadásukkor ismert műszaki követelményeket, technológiákat, vizsgálati/ellenőrzési módszereket, tehát a technika mai állását tükrözik vissza, amelyek a közmegegyezésben részt vevők számára (esetenként kompromisszumok árán) elfogadottak.

A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára. Érvényes szabvány szerinti termék, szolgáltatás esetén feltételezhető, hogy az azt alkalmazó, a műszaki fejlődés elfogadott színvonalának megfelelően, kellő gondossággal járt el.

Az előzőekből következően a szabványok figyelmen kívül hagyása estében:

• korlátlan ideig elhúzódhat és beláthatatlan mértékben költségesebbé válhat a termék/szolgáltatás piacra jutása, mivel nem vélelmezhető a jogszabályoknak való megfelelőség, hanem külön eljárással kell igazolni, hogy a választott megoldás kielégíti a jogszabályi követelményeket (egyenértékű vagy jobb, mint a szabvány szerinti);
• külön és részletesen meg kell határozni a műszaki tartalmat és az ellenőrzés módját a szabványra hivatkozás helyett a szerződéses jogi kapcsolatokban és a pályázatokban (kiemelten a közbeszerzési pályázatokban), hogy azt a szerződés teljesítésben és ennek ellenőrzésbe közreműködők felek, valamint az esetleges későbbi jogi eljárásokban résztvevők értsék és elfogadják;
• elvész a szabvány adta védelem az élet-, egészség-, környezet- és vagyonvédelmi események kapcsán (külön eljárással kell igazolni, hogy a szabványtól eltérő megoldás egyenértékű a szabvány szerintivel és ez egy már bekövetkezett balest vagy kár esetében már szinte lehetetlen).

Tévhit

Tény

A „szabványosításnál egy fokkal jobb", ha a jogszabályok, illetve a kötelező műszaki szabályzatok (is) tartalmazzák a szabványokban közreadott (ajánlott) műszaki jellemzőket és megoldásokat, vizsgálati és értékelési eljárásokat.

A szabványok vagy előírásaik átvétele jogszabályokba vagy kötelező műszaki szabályokba komoly hátrányt jelent a gazdaság szereplői számára és súlyos zavarokat okoz a jogalkotásban és a jogkövetésben. Az Európai Unió tagországai számára ugyanis kötelező alapelv, hogy a műszaki jogszabályok csak alapvető követelményeket tartalmazzanak, a szabványok pedig ezek teljesítéséhez kínáljanak önkéntesen alkalmazható megoldásokat.

Ezeknek az önkéntesen alkalmazható megoldásoknak a kötelezővé tétele jogszabályban vagy műszaki előírásban

• a jogalkotót teszi felelőssé a szabványból átvett, részletes előírások helyességéért;
• akadályozza az áruk/szolgáltatások szabad áramlását az egységes európai piacon, mert diszkriminatív módon csak egyetlen megoldást tekint elfogadhatónak, kizárva az egyéb, ezzel egyenértékű, vagy jobb megoldásokat, ami EU-szintű eljárást (büntető szankciókat) von maga után;
• akadályozza az innovációt, a műszaki fejlődést, új megoldások alkalmazását, mivel önkényesen csak egyetlen lehetőséget tekint jogszerűnek;
• elkényelmesíti a gyártókat, a szolgáltatókat, gyengíti piacképességüket, mert nem kell (nem lehet) új, korszerűbb, gazdaságosabb megoldást, technológiát keresniük, így hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiket nem köt egy önkényesen jogszabályba foglalt megoldás;
• zavart kelt a jogkövetésben, mert az európai szabványok és változásaik kötelező átvételével ellentmondás/eltérés lesz a jogszabályokba beemelt korábbi szabványelőírás és az új, vagy megváltozott európai szabvány között;
• lerontja, illetve tönkre teszi a szabványok tudástranszferben betöltött szerepét, mert a jogszabály konzervál egy esetleg már túlhaladott műszaki megoldást és csak egy részleges, összefüggései nélküli ismeretlenhalmazt emel ki a szabványból.

A jogszabály abban az esetben él a leghatékonyabban a szabvány nyújtotta szabályozás előnyeivel, ha kimondja, hogy

• a szabvány alkalmazása esetén vélelmezhető – vélelmezni kell – a jogszabály adott követelményének a teljesítését,
• a szabványtól eltérő megoldás legyen legalább a szabvány szerintivel egyenértékű, vagy annál jobb és külön eljárással kell igazolni a jogszabály adott követelményének a teljesítését.

Tévhit

Tény

A szabványosítás során egyéni, illetve lobbiérdekek érvényesülnek.

A modern szabványosítás egyik legfontosabb ismérve a teljes konszenzuson alapuló, előre meghirdetett, szabványosító műszaki bizottságban való, a szabványosítás tárgyát képező szakterületen érdekelt összes fél önkéntes közreműködésével megvalósuló szabványalkotási folyamat. Ennek a részrehajlásmentességét az egymással harmonizált nemzetközi, európai és nemzeti eljárásrend garantálja, valamint az, hogy minden érintett félnek lehetősége van részt venni a szabványalkotásban.

A szabványosítás nem csak nyilvános, de teljes mértékben transzparens műszaki tevékenység. A szabványosító műszaki bizottság tagjai szabadon véleményezhetik a tervezetet, és ha bármely okból nem alakul ki konszenzus, akkor a tervezetből nem lesz szabvány.

Tévhit

Tény

Egy idegen nyelvű nemzeti, európai vagy nemzetközi szabvány (nem MSZT általi) fordítása egyenértékű a szabvány MSZT által, nemzeti szabványként kiadott magyar nyelvű változatával.

Az idegen nyelvű szabvány (nem MSZT általi) fordítása nem egyenértékű a magyar nemzeti szabványként való megjelentetésével, mert:

• engedély nélküli fordítás esetében sérül a szabványokkal kapcsolatos szerzői jog*;
• a fordítás pontosságáért, a forrásszabvánnyal való egyezőségért nem vállal felelősséget a szabványosító szervezet;
• a fordítás jogállása nem azonos az eredeti (hivatalos, idegen nyelvű) forrásszabvány jogállásával;
• fordítás esetében nincs garancia az eredeti szabvány változásának követésére (pl. szövegmódosítás, helyesbítés);
• a fordításból nem derül ki, hogy a forrásszabvány mióta érvényes (ha még az), helyettesít-e vagy kivált-e más szabványokat;
• a fordításban szereplő szakkifejezések, fogalmak nem egyeztetettek a további (esetenként több tucat) szabvány által is alkalmazott kifejezésekkel, az összehangolás nem garantált, illetve az eltérésekért senki nem vállal felelősséget.

Megjegyzés: Az eltérő fordítások (értelmezések) a szerződéses kapcsolatokban súlyos, pénzügyi következményekkel és bírósági eljárásokkal járó zavarokat okoznak.

Az idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának kiadása tehát nem egyszerűen a forrásszabvány fordítása, hanem magyar nyelvű értelmezése, a forrásszabvány tartalmát pontosan visszaadó, annak tartalmával azonos, a magyar szabványrendszerbe illesztett hiteles dokumentum kialakítása és közreadása.

Idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának megjelentetésére az egyetlen jogszerű, hivatalos megoldás a Magyar Szabványügyi Testület által kiadott, az idegen nyelvű forrásszabvánnyal megegyezőséget garantáló magyar nyelvű nemzeti szabvány. A forrásszabványnak ez az egyetlen lehetséges HITELES magyar nyelvű megfelelője.

Tévhit

Tény

Az MSZT ingyen megkapja az európai, a nemzetközi és a külföldi nemzeti szabványokat, amelyeket azután a Szabványboltban értékesít.

Az MSZT minden általa bevezetett és/vagy terjesztett szabványért fizet; vagy tagdíj, vagy jogdíj formájában.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint az MSZT képviseli Magyarországot a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC, ETSI) szabványügyi szervezetekben. A tagság évente közel 100 millió Ft tagdíjfizetési kötelezettséggel jár. A szabványosítási törvény szerinti kizárólagos joga alapján, az MSZT ennek az összegnek a fejében vezetheti be és forgalmazhatja nemzeti szabványként e szervezetek szabványait. (Az európai szabványok bevezetése kötelező Magyarország, így az MSZT számára.)

Külföldi nemzeti szabványok esetében bevezetéskor és/vagy terjesztéskor az MSZT-nek jogdíjat kell fizetnie a szabványt kiadó szabványosító szervezetnek.

Tévhit

Tény

A szabványoknak – hasonlóan az állam (kormányzat) által kiadott és közzétett jogszabályokhoz – ingyeneseknek kellene lenniük.

A szabvány nem jogszabály, nem az államigazgatás eszköze (bár ismerete és alkalmazása megkönnyíti a jogkövetést), hanem a gazdaság szereplőinek megegyezése egy termék, folyamat vagy eljárás mindenki által elfogadott módjában, követelményeiben, jellemzőiben vagy ezek vizsgálati és értékelési eljárásaiban. A szabványok alkalmazása – eltérően a jogszabályoktól – önkéntes. A gazdaság szereplői üzletmenetük, gazdasági érdekeik, tevékenységük, azaz üzemvitelük alapján dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabványokat.

Minden szabványt (a nemzetközi, az európai, a külföldi nemzeti szabványokat egyaránt) meg kell vásárolni az új szabványok létrehozásához szükséges pénzügyi forrás egy részének megteremtése érdekében. A szabványok esetenkénti magas ára sem feltétlenül tükrözi a bennük fellelhető hatalmas ismeretanyagot, a létrehozásukhoz szükséges szakértői munkát (a nemzeti szabványok az adott ország több tucat szakemberének tudását tartalmazzák) és a kidolgozásukhoz szükséges folyamat költségeit. A szabványok ára nincs arányban azzal sem, hogy nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű megegyezést és elfogadtatást garantálnak, amely még a legmagasabb szintű szakirodalom esetében sem valósul meg, hiszen az egy ember vagy szűk szerzői csoport magánvéleménye és nem közmegegyezés eredménye.

A szabványok olyan csak pénzért megvásárolható eszközök (számítógépes szoftver/hardver, licenc, know-how, szakértői szolgáltatás, szakkönyvek és szakfolyóiratok, alapanyagok, berendezések, szerszámok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a termelés/szolgáltatás/üzemeltetés számára mint termelő, profitteremtő és költségkímélő eszköz. A szabványok által hordozott ismeretanyag elengedhetetlen az innovációhoz (tudástranszferhez).

A szabványok ismeretének és alkalmazásának minden gazdasági előnyét és hasznát a gazdaság szereplője élvezi. Saját, szabad, kényszer nélküli elhatározásától függ, hogy üzleti befektetésként megvásárolja-e azt. A szabványok ingyenes elérhetősége csak akkor lenne indokolt és életszerű, ha a szabványok alkalmazása kötelező lenne, illetve az üzletvitelhez és az üzemeltetéshez szükséges (pl. az előzőekben felsorolt) egyéb eszközök is ingyenesek lennének, valamint ha a szabványok kidolgozásának teljes körű finanszírozására nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt, a kormányok és a gazdaság szereplői által külön-külön, vagy együttesen létrehozott pénzügyi források állnának rendelkezésre.

Tévhit

Tény

A szabványok bárki általi forgalmazásához, terjesztéséhez, másolásához, közvetlen üzleti célú felhasználásához, teljes szövegének vagy szövege egyes részeinek átvételéhez (esetenként saját szellemi termékként kezelve) nem kell az MSZT engedélye és ezek nincsenek használati/felhasználási díjhoz kötve. A szabványra nem érvényes a szellemi tulajdonjog védelme (copyright).

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.), valamint a nemzetközi (ISO/IEC) és az európai (CEN/CENELEC/ETSI) szabványügyi szervezetek kizárólagos felhatalmazása alapján a Magyar Szabványügyi Testület jogosult és köteles ellátni a szabványok szerzői jogi védelmét. Ez annyit jelent, hogy a szabványokat (beleértve a visszavont szabványokat is) részeiben vagy egészében az MSZT engedélye nélkül másolni, sokszorosítani, forgalmazni, árusítani vagy bármilyen egyéb módon terjeszteni, közreadni tilos. Az ilyen tevékenységek, illetve a szerzői jogok bármilyen módon való megsértése jogszabálysértő magatartás, amelynek összes következményét a jogsértésért felelősnek kell viselnie. Ennek elkerülése érdekében a szabványalkalmazóknak, a szabványok iránt érdeklődőknek, a vállalkozásoknak, az oktatási intézményeknek, a magánszemélyeknek stb. saját érdekükben felül kell vizsgálniuk azt, hogy az általuk alkalmazott, közzétett, terjesztett, sokszorosított (akár belső használatra) szabványok vagy szabványrészletek felhasználási módjára van-e az MSZT-től engedélyük. Ha nincs, akkor vagy véget kell vetniük a jogsértő felhasználási mód(ok)nak, vagy haladéktalanul és dokumentáltan kezdeményezniük kell az MSZT engedélyének beszerzését. Ellenkező esetben a szerzői jogok megóvása végett az MSZT kénytelen eljárni a jogsértőkkel szemben és érvényesíteni a jogsértésekből eredő kárigényét.

Azoknak, akik fontosnak tartják a szabványok tartalmának ismertetését, javasoljuk az MSZT engedélyének megszerzését. A jogszerű felhasználás igényét az ugyvtit@mszt.hu e-mail-címen kérjük bejelenteni.

Tévhit

Tény

A gazdasági szereplők üzletmenetéhez, illetve üzemviteléhez szükséges nemzeti szabványok kidolgozását, az idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatának elkészítését az állami költségvetésnek, illetve az MSZT-nek saját forrásából kell biztosítania.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény megszüntette a szabvány jogszabályjellegét. „Elvette” azt az államigazgatástól és „visszaadta” a gazdaság szereplőinek, mint önkéntesen alkalmazható, az adott időszak műszaki színvonalát képviselő, közmegegyezéssel létrehozott, a gazdaság működését támogató eszközt. A szabvány visszanyerte eredeti, 1948 előtti rendeltetését, szerepe ugyanaz, mint minden piacgazdasággal rendelkező országban (így az Európai Unió országaiban is). A szabványok egyre inkább felértékelődnek és elsősorban a gazdaság szereplői számára válnak fontossá.
A törvény a Magyar Szabványügyi Testületet hatalmazta fel a szabványok kiadásának kizárólagos jogával. Az MSZT törvényes működését felügyelő állam, tehát csak mint a jogalkotáshoz és jogkövetéshez szükséges közhasznú szabványok megjelenésének kezdeményezője vesz részt a szabványosításban, következésképpen csak ennek a szabványosítási tevékenységnek a pénzügyi támogatását vállalja.
A szabványok kidolgozásának pénzügyi forrása tehát a gazdaság szereplőinek fontos nemzeti szabványok, valamint a kormányzati szervek által igényelt nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj. Az MSZT csak azokat a nemzeti szabványokat tudja kidolgozni, valamint azoknak az európai és nemzetközi szabványoknak a magyar nyelvű változatát tudja kiadni, amelyeket vagy megrendelnek (finanszíroznak) a gazdaság szereplői, vagy a kormányzati szervek – igényeik szerint – pénzügyileg támogatnak. Erre a gazdaság szereplőit a gazdasági (üzletmenet) és működési (üzemeltetés) érdekeik, a kormányzatot a jogalkotás/jogkövetés/hatósági tevékenység vagy gazdaságpolitikai célkitűzések (pl. központilag támogatott innovációs elképzelések) késztetik.

Tévhit

Tény

A nemzeti szabványtervezetekkel, a szabványokkal, a gazdaság szereplői számára jelentős európai, nemzetközi és nemzeti szabványokkal, valamint egyéb szabvány jellegű dokumentumokkal kapcsolatos információkhoz az MSZT-nek ingyenes hozzáférést kell biztosítania a gazdaság szereplői számára.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint az MSZT-nek gyűjtenie és rendszereznie kell a nemzeti, valamint a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványtervezeteket, szabványokat és egyéb szabvány jellegű dokumentumokat, valamint nyilvántartást kell vezetnie a nemzeti, a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról, valamint a jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványokról. Az összegyűjtött és rendszerezett dokumentumokba és a nyilvántartásokba bárki térítésmentesen betekinthet. Ezeket kérésre, szolgáltatásként, az MSZT saját maga, illetve a külföldi, a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja (hozzáférhetővé teszi, kivonatot/másolatot ad).

Az MSZT-nek az előzőek szerinti feladatai ellátásához nincs más forrása, mint a szabványosítási törvény által ezekhez kapcsolt szolgáltatások díja. Ezeknek a – törvény szerint az MSZT működési forrásának minősített – díjaknak kell legalább részben fedezniük a Testület számára kötelezően előírt feladatok/tevékenységek költségeit. A szolgáltatások ingyenessé tétele esetén a költségek fedezetére egyéb forrást kell biztosítani.