Az 1900-as években a villamos iparban többször felmerült az az igény, hogy a réz ellenállását egységes módszerrel határozzák meg, ugyanis erre a különböző országokban más-más értékeket vettek alapul. Bár a különbségek nem voltak jelentősek, mégis elég nagyok voltak ahhoz, hogy a rézhuzalokra vonatkozó különböző nemzeti táblázatok ne legyenek teljesen összehasonlíthatók.
E probléma kiküszöbölésére egy nemzetközi szabvány elfogadásának gondolata először az 1893-as chicagói kongresszuson merült fel, de a javaslat akkor nem valósult meg. 1911 folyamán azonban az Amerikai Villamosmérnöki Intézet kezdeményezésére a Washingtoni Szabványügyi Hivatal (Bureau of Standards, Washington) olyan kísérleti munkálatokra vállalkozott, amelyek eredményeit a Hivatal 1911. évi közlönyében tették közzé. E kísérleti munka befejezésekor a különböző nemzeti laboratóriumok a kérdés nemzetközi vonatkozását vizsgálták.
Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Bizottsága szintén felhívta e téma fontosságára a figyelmet, és 1912 májusában az IEC akkor Párizsban ülésező Különbizottsága a különböző Nemzeti Laboratóriumok által végzett kísérleteken alapuló bizonyos konkrét javaslatokat vizsgált meg. Ezeket a javaslatokat később eljuttatták az IEC különböző nemzeti bizottságaihoz, és 1913 szeptemberében, az IEC Berlinben tartott plenáris ülésén, amelyen huszonnégy nemzet képviseltette magát, ratifikálták. Így született meg az első olyan nemzetközi szabvány, amely meghatározza az izzított réz fizikai tulajdonságainak értékeit, valamint azt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható izzított réz vezetőképességét hogyan lehet kiszámítani és a szabványos izzított réz százalékában kifejezni.
A szabványt 1925-ben kismértékben átdolgozták, újrafogalmazták úgy, hogy az eredeti ajánlások tartalmát nem változtatták meg. Azóta rendszeres időközönként alávetették korszerűségi felülvizsgálatnak, azonban a megállapítások szerint a szabvány tartalma nem igényelt változtatást, így a mai napig IEC 60028:1925 hivatkozási számmal megtalálható az IEC érvényes szabványai között.
Nagy Gábor
2025. február