Szennyvíztisztító telepek
Az első csatornahálózatok már az ókorban megjelentek szinte minden kultúrában, a szennyvíztisztítás maga azonban újkori gyakorlat. A szennyvíztisztítás a keletkező szennyvíz szennyező anyagainak eltávolítását, illetve átalakítását jelenti, célja, hogy a tisztított víz a természetes befogadóközegbe kerülve ne okozzon károsítást. A szennyvíz eredete szerint lehet háztartási (települési, kommunális), ipari vagy mezőgazdasági eredetű.
A szennyvíztisztításra több technológia is létezik. Az általános gyakorlat szerint a szennyvíztisztító telepre beérkező szennyvíz egy nap alatt halad végig a technológián. A szennyvíztisztítás során keletkező iszapot általában további 26 napig kezelik, mielőtt elszállítják a telepről. A szennyvíztisztítás egyik mellékterméke a víztelenített szennyvíziszap, melyhez növényi hulladékot és tőzeget kevernek, majd az így kapott komposztot hasznosítják. Az iszapból előállítható biogáz is, melyből elektromos és hőenergiát nyernek, ez a technológiától függően akár a telep teljes energiaszükségletét fedezheti. A tisztítás során leválasztott homokot kezelve egy rendkívül alacsony szervesanyag-tartalmú, kétszer mosott homok minőségű termék kerül előállításra, amely felhasználható az építőiparban.
Mivel a szennyvíztisztító telepek elsősorban élő mikroorganizmusokkal tisztítanak, a csatornahálózatban csak az ezeket nem károsító lebomló anyagok használhatók. Ha a csatornahálózatba méreg kerül, elpusztíthatja a tisztítást végző szervezeteket, ezáltal sérülhet a befogadó élővíz, ráadásul az egyébként a mezőgazdaságban hasznosítható szennyvíziszap is használhatatlanná válik. Azok az anyagok pedig, amelyek nem bomlanak le, a csatornahálózat dugulását, elöntéseket, súlyosabb esetben a tisztítótelep berendezéseinek meghibásodását és üzemzavart is okozhatnak. Ez éppúgy igaz a háztartási zsír- és olaj-, valamint ételmaradékokra, mint például a nedves törlőkendőkre.
A 15 részből álló MSZ EN 12255 Szennyvíztisztító telepek szabványsorozat részletesen foglalkozik e telepekkel.
A sorozat tagjai:
– 1. rész: Általános építési alapelvek
– 3. rész: Előtisztítás
– 4. rész: Előkezelés
– 5. rész: Tavas szennyvíztisztítás
– 6. rész: Eleveniszapos tisztítás
– 7. rész: Biológiai fixfilmes reaktorok
– 8. rész: Iszapkezelés és -tárolás
– 9. rész: Szageltávolítás és szellőztetés
– 10. rész: Biztonsági alapelvek
– 11. rész: A szükséges általános adatok
– 12. rész: Vezérlés és automatizálás
– 13. rész: Vegyszeres szennyvíztisztítás. Szennyvíztisztítás kicsapatással/pelyhesítéssel
– 14. rész: Fertőtlenítés
– 15. rész: Az oxigénbevitel mérése tiszta vízben, az eleven iszapos telepek levegőztető medencéiben
– 16. rész: Fizikai (mechanikus) szűrés
A szennyvíztisztító telepek szivattyúberendezéseinek követelményeire vonatkozóan eredetileg az A szennyvíztisztító telepek szivattyúberendezései című 2. rész volt előirányozva, azonban e témában a szabványsorozat részét nem képező szabványt dolgoztak ki: MSZ EN 752 Települések vízelvezető és csatornarendszerei. Csatornarendszer-menedzsment.
A 2001–2006 között kiadott sorozatnak szinte teljes egészében elkészült a magyar nyelvű változata. A szabványcsalád több részét is felülvizsgálták és frissítették az elmúlt években (a 4., 6., 10., 11., 13., 14. és 16. részt), idén tavasszal érkezik a korszerűsített 9. rész, és 2025-ig várhatóan a teljes sorozatot korszerűsítik. Az elkészült magyar nyelvű változatok alapként szolgálhatnak az új kiadások számára.
Az MSZT várja azon cégek, szolgáltatók, szervezetek stb. jelentkezését, akik az MSZT-vel együttműködve támogatnák célunkat, hogy a teljes korszerűsített szabványsorozat elérhető legyen magyar nyelven. A támogatással kapcsolatban további információkért, kérjük, keressen bennünket a szabvtit@mszt.hu elérhetőségen.
Bernáth Csaba
Zajdon Anna
2024. január
Felhasznált forrás: https://www.vizmuvek.hu/hu/tarsasagunk/tarsasagunk/szolgaltatasaink/szennyvizkezeles