Biodigitális konvergencia
Az egyik legborzasztóbb és legnehezebb kihívás, amellyel a mentőmunkásoknak szembe kell nézniük, az összeomlott épületek romjai alatt rekedt emberek felkutatása. Még a speciálisan kiképzett kutyák sem képesek a törmelékeken átjutni, vagy nem férnek hozzá kellőképpen a túlélők kiszimatolásához. A szakértők úgy vélik, hogy a megoldást a videokamerákkal felszerelt kiborgcsótányok jelenthetik, amelyek képesek bejutni az ember és állat számára elérhetetlen helyekre.
A tudósok már képesek mikrochipeket és érzékelőket szerelni a csótányokra és más rovarokra, hogy távirányítással irányíthassák mozgásukat, és az interneten már kaphatók barkácskészletek saját „robotcsótány” építéséhez. François Coallier, az IEC szakértője szerint ez jó példa a két, hagyományosan különállónak tekintett terület – a biológia és a digitális technológia – összehangolására. Coallier professzor, aki biológiát tanult mielőtt mérnök lett, az IEC biodigitális konvergenciával foglalkozó szabványértékelő csoportjának (SEG 12) munkájáról adott helyzetjelentést.
Az IEC azért hozta létre a SEG 12-t, hogy megvizsgálja a jelenlegi kutatási és technológiai tevékenységeket, azonosítsa a kritikus kihívásokat, és javaslatot tegyen a jövőbeli szabványosítás ütemtervére. A SEG 12 fontos terminológiai munkát is végez, amely elősegíti az információcserét, és a jövőbeli szabványosítási tevékenységek alapjául szolgálhat.
A biodigitális konvergencia lényegében a biológia és a digitális technológia összeolvadását jelenti azzal a céllal, hogy olyan új technológiák és alkalmazások jöjjenek létre, amelyek biológiai folyamatokat foglalnak magukban. Ezt az olyan területeken elért fejlődés teszi lehetővé, mint a szintetikus biológia, a biotechnológia és a digitális technológia, amelyek segítségével a kutatók egyre kifinomultabb módon manipulálhatják és irányíthatják a biológiai rendszereket.
Ez egy gyorsan fejlődő terület, amely nagy ígéreteket hordoz magában az alkalmazások széles skálájára nézve. Coallier professzor megjegyezte, hogy a biológia és a digitális technológia egyesítésével a kutatók olyan új eszközöket, technológiákat és alkalmazásokat hoznak létre, amelyek mélyreható hatással lehetnek életünk számos területére, az egészségügytől kezdve a mezőgazdaságon át a környezetvédelemig.
A biológiai rendszerek digitális technológiával való létrehozásának és manipulálásának képessége a biodigitális konvergencia egyik fő mozgatórugója. Ez magában foglalja a digitális eszközök és technikák használatát új biológiai összetevők, például DNS, fehérjék és sejtek tervezésére és szintézisére, valamint a digitális technológia használatát e biológiai rendszerek valós idejű ellenőrzésére és manipulálására.
A megújuló energia egy másik olyan terület, amely valószínűleg profitálni fog. A kutatók a biodigitális technológiákat új típusú bioüzemanyagok előállítására, valamint a szén-dioxid megkötésére és tárolására szolgáló fejlett algaalapú rendszerek kifejlesztésére használják. Ezek a technológiák tiszta, fenntartható és megújuló energiaforrásokat biztosíthatnak, amelyek segíthetnek csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket.
Coallier professzor kifejtette, hogy a SEG 12 hat munkacsoportot hozott létre a biodigitális konvergencia multidiszciplináris jellegének kezelésére. Ezek közül az első, a WG 1 a kommunikációs tevékenységekért, valamint a jelentések elkészítéséért felelős.
A WG 2 munkacsoport az élő rendszerekre és az azok visszafejtését támogató biodigitális szabványosítási lehetőségekre összpontosít. Ez magában foglalja többek között a genomikát, a transzkriptomikát, a proteomikát, a metabolizmust, az informatikát, a mikrobiomikát, az idegtudományokat és a szintetizációt.
A WG 3 munkacsoport az élő rendszerek és a biomérnöki tevékenység szabványosítási lehetőségeit vizsgálja. A számos téma között szerepelnek a bioszenzorok, a biometria, a bioalapanyagok, a biofeldolgozás, a bioüzemanyagok, a gyógyszerkutatás és -technológia, a szintetikus biológiai áramkörök, a géntechnológia, a mesterséges élet, a szerv a chipen (OoC) és a mesterséges szervek.
A WG 4 munkacsoport munkájának középpontjában a biodigitális szabványosítási lehetőségek állnak a humán augmentáció területén. Idetartoznak az agy-gép interfészek, a digitális hardverfejlesztés, a mindenütt jelen lévő és folyamatos megfigyelés, a fokozott erőkifejtés, a fokozott érzékelés, a testközeli számítástechnika, a környezeti intelligencia és a biohackelés.
A WG 5 munkacsoport feladata a biodigitális szabványosítási lehetőségek feltárása a mezőgazdasági rendszerek és azok biotechnológiája terén, beleértve az erdészetet, a vízgazdálkodást, az állattenyésztést és a molekuláris gyógyszerészetet. A tárgyalt témák közé tartoznak a dolgok internetének alkalmazásai, például a precíziós mezőgazdaság, valamint testközeli számítástechnika az állatok számára és az élelmiszerek géntechnológiája, az ENSZ fenntartható fejlődési céljának, az éhezés megszüntetésének megvalósítása keretében.
A WG 6 munkacsoport a környezeti rendszerek területén a biodigitális szabványosítási lehetőségekre összpontosít. Az érintett témák közé tartozik a geotechnika, a fenntarthatóság és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai az éghajlatváltozással, a víz alatti élettel és a szárazföldi élettel kapcsolatban.
Végül a WG 7 munkacsoport a biodigitális konvergenciával kapcsolatos társadalmi, kockázati és etikai szempontokat vizsgálja.
Az IEC Piaci Stratégiai Testületével való szoros együttműködés mellett a SEG 12 az ISO és az IEC közös műszaki bizottságának (JTC 1) szakértőivel, valamint az európai szabványfejlesztő szervezetekkel, a CEN-nel és a CENELEC-kel és számos más nemzetközi szervezettel is együttműködik.
Forrás: https://etech.iec.ch/issue/2023-01/understanding-bio-digital-convergence
Nagy Gábor
2023. szeptember