Sikeres konferenciát tartott az MSZT az egyenlő esélyű hozzáférés területén
Az MSZT 2023. március 21-én „Egyenlő eséllyel hozzáférhető és használható épített környezet” címmel szakmai fórumot szervezett az alábbi szabványok megjelenéséhez kapcsolódóan:
- MSZ EN 17161:2019 Egyetemes tervezés. A termékekhez, árucikkekhez és szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés az „egyetemes tervezés” megközelítés szerint. A használók körének kibővítése;
- MSZ EN 17210:2021 Egyenlő eséllyel hozzáférhető és használható épített környezet. Működési követelmények;
- MSZ CEN/TR 17621:2023 Egyenlő eséllyel hozzáférhető és használható épített környezet. Műszaki teljesítőképességi kritériumok és előírások (angol nyelvű);
- MSZ CEN/TR 17622:2023 Egyenlő eséllyel hozzáférhető és használható épített környezet. Megfelelőségértékelés (angol nyelvű).
A szakmai fórumon egyrészt a mozgáskorlátozottak, illetve a vakok és gyengénlátók érdekvédelmi szervezeteinek (MEOSZ, MVGYOSZ) képviselői adtak tájékoztatást a területhez kapcsolódó jogi környezetről. Másrészt építésügyi/mérnöki szakmai szervezetek (ÉMI, REKORE, TMKE) képviselői ismertették az MSZ EN 17210:2021 saját szakterületükhöz kapcsolódó egy-egy aspektusát. A teljes programot itt töltheti le.
A szakmai fórumot Dr. Lovászy László Gábor PhD, ENSZ fogyatékosságügyi szakértő nyitotta meg, aki 2013–2021 között a Committee on the Rights of Persons with Disabilities (CRPD) tagja volt és jelenleg a Miniszterelnökség miniszteri főtanácsadója. Az előadásában összefoglalta az akadálymentes környezet megteremtésének mérföldköveit és a jövő feladatait, melyeket az alábbiakban röviden összefoglalva adunk meg.
Régi és új mérföldkövek
Az elmúlt száz évben az ember megítélése rengeteget változott, és egy hosszú folyamat során eljutottunk a „rokkant” fogalomtól a „fogyatékossággal élő, jogokkal rendelkező személy”-ig. A jog sokszor csak utólag szabályozza az életviszonyokat és csak ritkábban előfeltétele a változásoknak, valójában a gyakorlat és a tényleges megvalósulás hozza el a fordulatot és a tényleges eredményt. Az elmúlt 25 évben is számtalan előrelépés volt a hazai jogrendszerben, ezek közül kiemelnék 5 + 1-et:
1. 1997: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.);
2. 1998: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.);
3. 2003: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.);
4. 2007: a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (CRPD) – 2007. XCII. tv.;
5. 2011: Alaptörvény – XV, XIX. cikkelyek.
5 + 1. A termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek való megfelelés általános szabályairól szóló 2022. évi XVII. törvény, amely egy paradigmaváltást eredményezhet a fogyatékossággal élő személyek érdekében, elsősorban az infokommunikáció területén, méghozzá egy európai uniós jogszabály gyors átültetése keretében.
A fogyatékos személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság (az UNCRPD-egyezmény végrehajtását felügyelő monitoringtestület) 2014 óta kilenc ajánlást adott ki, amelyek közül most az alábbiakat emelném ki:
- Az ENSZ-egyezmény gerincét adó, 9. cikkelyt taglaló és az akadálymentesítésről szóló No. 2: Accessibility (2014) ajánlás a legátfogóbban és a többi cikkelyt kontextusába helyezve mutatja be az akadálymentesítés szempontjait, érveit.
- A befogadó oktatásról szóló, 2016-ban kiadott általános, történelminek is mondható No. 4: right to inclusive education ajánlás tartalmazza első alkalommal az infokommunikációs és technológiai referenciákat és aspektusokat az ENSZ által kiadott emberi jogi ajánlásban.
- Az újabb jelentős ajánlás az önálló életvitel területén a No. 5: right to independent living, amely 2017-ben jelent meg. Ez a dokumentum egy forradalmi megközelítést hozott, hiszen a lakhatás területén a tagállami gyakorlattal szembe menve egy olyan magas követelményrendszert állapított meg, amely paradigmaváltást jelent és egyúttal vélhetően kérdésessé is teszi a gyors végrehajthatóságot.
- Végezetül az általános akadálymentesítés, az oktatás, a lakhatás témája után a munka világa következett 2022-ben. A No. 8: work and employment ajánlás az UNCRPD-egyezmény 27. cikkelyét vette górcső alá, és külön kiemelten foglalkozik az „észszerű alkalmazkodás” követelményével is, amely már az uniós jogban is 2000 óta létező fogalom.
A 2010-es évek derekától gyorsult fel az ENSZ-ben az a munka, amely szakmai alapon is támogat(hat)ja a szabványosítási folyamatokat. Korábban az a megtiszteltetés ért, hogy az UNCRPD-bizottság munkájában 8 éven keresztül vehettem részt, tapasztalataim szerint általános probléma volt az országok esetében a fogyatékossággal élő emberek helyzete terén:
- az akadálymentesítés hiánya;
- a nemzeti szabványok hiánya;
- a generációk közti szolidaritás hiánya;
- a végrehajtás gyengeségei (egymásnak ellentmondó szövetségi/regionális/megyei/helyi jogszabályok).
Az elmúlt 10 év – az Európai Bizottság fogyatékosságügyi stratégiáit leszámítva – legnagyobb nemzetközi vonatkozású és a hazai jog számára is releváns előrelépésére közel egy évtizedet kellett várni: 2019-ben jelent meg a 2019/882 irányelv a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről, amelynek a teljes körű hatálybaléptetése 2025-ben történik meg.
Ami pedig a szabványosítás és a fogyatékosságügy területét érinti, szintén hosszú idő telt el, mire 2021-ben megjelent az MSZ EN 17210:2021 szabvány, valamint idén az MSZ CEN/TR 17621:2023 műszaki jelentés.
Előttünk álló feladatok
Ezért is fontos már most látnunk, hogy milyen feladatokkal szembesülünk a szabványosítás területén, hiszen a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek való jogszabályi megfelelés kapcsán nem lenne szabad sem európai, sem hazai téren újabb 25 évet várnunk! A kormányzatnak alapvető érdeke, hogy a maga eszközeivel részt vegyen és támogassa a független testületként működő MSZT tevékenységét szabványok kidolgozásában az akadálymentesítés témakörében, erre tudok kötelezettséget vállalni. Ez a feladat azért időszerű, mert az EU-bizottság (2022/C 66/01) közleményéből látszik, hogy az Unió 2022. évi európai szabványosítási munkaprogramjának egyik fontos eleme „az IKT-termékek és -szolgáltatások – például önkiszolgáló terminálok, alkalmazások, honlapok/platformok, online szolgáltatások és a segélyhívó szolgálatokkal és az irányelv hatálya alá tartozó egyéb szolgálatokkal folytatott online kommunikáció – igénybevételének megkönnyítése a fogyatékossággal élő személyek számára.”
Egészen a legutóbbi időkig az a hozzáállás dívott, hogy az akadálymentesítés kapcsán sokszor kimondva vagy kimondatlanul a „nem az én problémám” megközelítéssel éltek, mivel azok csak a lakosság 5-6%-át érintik. Ám 2030 után már az EU népességének közel egyharmada 65 év feletti lesz, így lassan a mai negyvenesek is azon kezdhetnek el gondolkodni, hogy milyen lesz idősnek lenni és aktívnak maradni. Ed Roberts 1962-ben be akart jutni a kaliforniai egyetemre a kerekesszékével, de nem tudott, innen indult el az amerikai akadálymentesítési mozgalom, és vált ikonikus figurává Roberts. Ma a szabványosító menedzserek, mérnökök lesznek az ikonikus figurák, akik mindennapi hősökként segíthetik a végrehajtást előre lendíteni, mert ez már a ma élő 40-es és 50-es generáció érdeke is. Ahogy egykoron John F. Kennedy elnök – az aktivista Roberts-szel egy korban – mondta:
„Things do not happen. Things are made to happen.” („A dolgok nem csak úgy megtörténnek. Tennünk kell azért, hogy megtörténjenek.”)
Bernáth Csaba
Dr. Lovászy László Gábor PhD
Zajdon Anna
2023. május