Helyhez kötött légszennyező pontforrások emisszióméréseihez szükséges mérőszakaszok és mérési helyszínek kialakítása
2023. február 1-jén az Agrárminisztérium támogatásával megjelent az MSZ EN 15259:2008 Levegőminőség. Helyhez kötött légszennyező források emissziójának mérése. A mérőszakaszok és mérési helyszínek, valamint a mérés céljának, tervének és eredményközlésének követelményei szabvány magyar nyelvű változata, ennek örömére megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a szabvány gyakorlati alkalmazásában tapasztalható hiányosságokra.
A szabványt jellemzően már régóta használják az emisszióméréssel foglalkozó vizsgálólaboratóriumok és mintavevő szervezetek, azonban ez önmagában kevés ahhoz, hogy a szabvány előírásai teljesüljenek, ez ugyanis nem elsősorban a mérőszervezeten múlik. Maga a szabvány is leírja, hogy egy pontforrás létesítésekor már a tervezési fázisban figyelembe kell venni a majdani mérések műszaki követelményeit, és ennek megfelelően a pontforráson egy megfelelő mérőszakaszt, mérőnyílásokat és mérési helyszínt (munkavégzésre alkalmas állványzatot) kell kialakítani. A mérőszervezet viszont általában már egy elkészült pontforrással találkozik, ahol az üzemeltető sok esetben ilyenkor szembesül azzal, hogy a nemrégiben elkészült pontforrás jelen formájában nem mérhető, utólag kell kialakítani mérőszakaszt és/vagy mérőnyílásokat, és ráadásul mindezt esetleg olyan helyen, ahova semmiféle állványzat nem készült. Ennek értelemszerűen jelentős költsége lehet, ugyanakkor előfordul az a helyzet is, hogy például egy hőszigetelt saválló acél kémény esetén a garancia elvesztésének veszélye miatt csak a gyártót lehet megbízni a mérőnyílások kialakításával, azonban a gyártó sincs ezek utólagos kialakítására felkészülve.
Tapasztalataim szerint a szabvány bevezetése óta létesített pontforrásoknak csak kis része az, ahol a szabvány előírásai viszonylag könnyen, kis költséggel teljesíthetők, és ezekben az esetekben is ez inkább a véletlen műve. A pontforrások létesítésében közreműködő iparági szereplők jellemzően ennek a szabványnak a létezéséről sem tudnak. Előfordul, hogy egyes kivitelezők tapasztalati úton már tudják, hogy mérőnyílást kell létesíteni, de ilyen esetekben is sokszor gondot jelent, hogy a mérőszakasz kialakítása nem megfelelő és/vagy a tervező nem gondol arra, hogy oda valakinek fel is kell menni, felszerelést kell odajuttatnia, és dolgoznia is kell, méghozzá lehetőleg úgy, hogy közben ne kelljen folyamatosan az egyik kezét kapaszkodásra használnia.
Jelenleg semmilyen normatíva nem kötelezi az iparági szereplőket a szabvány előírásainak figyelembevételére, pedig ezzel az említett problémák elkerülhetők lennének. Ezért célszerűnek látom fontolóra venni a légszennyező pontforrások létesítésének jogszabályi előírásaiban a szabvány nevesítését és előírásainak kötelező alkalmazását. Ezt megítélésem szerint jelenleg a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet megfelelő módosításával lehetne legkönnyebben megvalósítani, és mivel a szabvány megjelent magyar nyelven, alkalmazásának már nyelvi akadálya sincs.
Rónyai Róbert
2023. február