Függönyfalak termékszabványa magyar nyelven
2022. szeptember 1-jén jelent meg az MSZ EN 13830:2015+A1:2020 Függönyfalak. Termékszabvány magyar nyelvű változata, melyet a Magyar Szabványügyi Testület MSZT/MB 101 Nyílászárók nemzeti szabványosító műszaki bizottsága dolgozott ki részben MSZT-önköltségre, részben pályázati forrásból.
A függönyfalak első termékszabványa az EN 13830:2003. Az EU Hivatalos Lapjában, az OJEU-ban 2004. december 1-jével harmonizált szabványként közzétették, mely alapján kell a gyártónak kiállítania a teljesítménynyilatkozatot és a terméket CE-jelöléssel ellátnia.
A CEN kiadta a szabvány felülvizsgált változatát, az EN 13830:2015-öt, majd ennek módosítását, az EN 13830:2015+A1:2020-at.
Első lépésben a termékszabványt angol nyelven vezettük be MSZ EN 13830:2015+A1:2020-ként. A dokumentum visszavonja és helyettesíti az MSZ EN 13830:2015-öt, amely azonban 2023. február 28-ig még érvényes.
A függönyfal a modern irodaépületek és épülethomlokzatok nélkülözhetetlen eleme. Gyakorlatilag fém tartószerkezetű üvegfal.
A függönyfalak megszületéséhez és az építészetben való térnyerésükhöz két fontos technológiai vívmányra volt szükség. Az első lépést a 18. század végétől Nagy-Britanniában a falazott szerkezetek mellett mind szélesebb körben alkalmazott vasvázas szerkezetű épületek létrehozása jelentette (pl. a világ első vasvázas épülete, a Ditherington lenmalom építése[1]. Öt emelet magassága ellenére a világ első felhőkarcolója ősének tekintik. A fejlődés következő mérföldköve pedig 1851-ben a Hyde Parkban a világkiállításnak helyszínt adó ún. Kristálypalota – az első kovácsoltvasból és üvegből készült épület – megépítése volt.[2]
Az alumínium nyílászárókat és függönyfalakat először az USA-ban kezdték gyártani az 1930-as években, nagyipari módszerekkel, előregyártott elemekből. Magyarországon az 1950-es években kezdődött el az alumíniumablakok gyártása. Az első függönyfalas épület, amelybe alumínium nyílászárók kerültek, a budapesti Központi Orvosi Kutatóintézet volt.[3]
A függönyfal fogalmát már elég régóta ismeri az építésztársadalom. A különböző szakirodalmakban fellelhető rövid fogalommeghatározásoknál az érvényben levő függönyfalszabvány azonban pontosabban határozza meg a termék fogalmát.
E szerint a függönyfal az épület külső szerkezetének része, általában olyan egymáshoz kapcsolódó, az épület tartószerkezetéhez rögzített függőleges és vízszintes profilokból álló keretszerkezet, amelyben fix és/vagy nyitható kitöltések vannak és amely egy belső vagy külső fal, vagy azok egy részének valamennyi szükséges funkcióját ellátja, de az épületszerkezet teherhordó képességéhez vagy stabilitásához nem járul hozzá.
A függönyfal tervezés szerint önhordó szerkezet, amely az önsúlyt, a hasznos terhet, a környezeti terhelést (szél, hó stb.) és a földrengésből származó terhelést továbbítja a fő épületszerkezet felé.
A függönyfalnak kétféle rögzítési alaptípusa van, a födémre felállított és a födémre felfüggesztett változat. Nagyon ritkán készül a teherhordó vázszerkezettel együtt épített, stabilizáló feszítőművel rendelkező változat.
A függönyfal-termékszabvány meghatározza az épület külső szerkezeteként tervezett függönyfal-elemkészletek időjárás-állóságának, használati biztonságának, energiagazdaságosságának és hőmegtakarításának biztosításához szükséges követelményeket, továbbá megadja a vizsgálati/értékelési/számítási módszereket és a vonatkozó teljesítmények megfelelőségi kritériumait.
A szabvány a függőleges helyzetű és a függőlegestől ±15°-kal eltérő tartományba eső függönyfal-elemkészletekre vonatkozik. A függönyfal-elemkészleten belül bármilyen ferde rész előfordulhat. Ezt magyarázza a szabvány 3.1.7. szakaszában a függönyfal-elemkészlet ferde elemeit bemutató 1. ábra.
A szabvány a függönyfal-elemkészletek egészére vonatkozik, ideértve a rögzítéseket is.
A dokumentum szerinti függönyfal-elemkészletek tervezett felhasználása: az épület külső szerkezetének része.
A szabvány nem vonatkozik:
- a „patentüvegezés” (ferde üvegtetők) elemkészleteire;
- az üvegezett szerkezetekre;
- az olyan előregyártott betonpanelekből készült homlokzatokra, amelyek a fal részei (lásd az MSZ EN 14992:2007+A1:2013-at).
A legfontosabb változások az MSZ EN 13830:2004-hez képest a következők:
- új termékjellemzőket vettek;
- új mellékleteket vettek fel, főleg a termékjellemzők közvetlen alkalmazási tartományára vonatkozóan (kiterjesztési szabályok);
- a tartóssági jellemzőkkel részletesen a G melléklet foglalkozik;
- frissítették a 6. fejezetet és a ZA mellékletet az építési termékek 305/2011/EU rendeletével összhangban.
Az átdolgozott A melléklet útmutatást ad a szerkezeti Eurocode, az EN 1990: A szerkezettervezés alapjai és az EN 1991: A szerkezettervezés alapjai. A tartószerkezeteket érő hatások szabványok szerinti hatásokkal szembeni ellenállások meghatározásához, tehát az Eurocode alkalmazásához.
A B melléklet a földrengésállóság megkövetelt teljesítményhatárait, a szeizmikus biztonsági határ értékelését adja meg.
A C mellékletben megadott szabályok a tűzvédelmi osztályba soroláshoz alkalmazhatók.
A ZA melléklet adja meg a termékszabvány kapcsolatát a 305/2011/EU rendelettel, az AVCP-feladatok felsorolásával az 1-es és a 3-as rendszer esetén.
A termékszabvány nagyszámú és nagy értékű szerkezet elkészítéséhez és teljesítménynyilatkozatának kiállításához nyújt segítséget, ezért fontos, hogy a tervező építészek és a gyártók magyar nyelven olvashassák.
Források:
[1] Wikipédia: Ditherington – Ditherington
[2] Wikipédia: Londoni Kristálypalota
[3] Németh Gábor: Magasépítési alumínium szerkezetek – TDK-dolgozat
| Szendy Csabáné |
Papp Imre |
| az MSZT/MB 101 titkára |
szakértő mérnök – ÉMI Nonprofit Kft. |
2022. szeptember