Mintavétel folyók és patakok vizeiből
2020. április 1-jén megjelent magyar nyelven az MSZ EN ISO 5667-6 Vízminőség. Mintavétel. 6. rész: Útmutató a folyók és patakok mintavételéhez (ISO 5667-6:2014) nemzeti szabvány. Az MSZT által 2017-ben, angol nyelven bevezetett szabvány az MSZ ISO 5667-6:1995 és az MSZ 12750-2:1971 helyébe lépett.
A mintavétel a vízvizsgálatok végrehajtásának első lépése, és mivel nagymértékben meghatározza a vizsgálat minőségét, általában célszerű felvázolni egy részletes mintavételi stratégiát – előzetes vizsgálat alapján –, hogy meghatározhatók legyenek a legfontosabb szempontok. Azt, hogy milyen módon lehet a mintavételt végrehajtani, a vizsgálat célja és a környezeti körülmények határozzák meg, pl. folyóvizek esetén érdemes figyelembe venni a levonulási idő adatait, mert hatással lehet a mintavételi helyek kiválasztására a felmérés céljától függően. A mintavételi program tervezésének általános szempontjait az MSZ EN ISO 5667-1:2007 tartalmazza.
Jelen szabvány meghatározza a mintavételi programok tervezésének alapelveit, a mintavételi módszereket, valamint a folyók és patakok vízmintáinak kezelését a fizikai és kémiai állapotértékelés során, azonban nem alkalmazható a torkolati és a tengerparti vízmintavételekre, sem a mikrobiológiai vizsgálatokra – a mikrobiológiai mintavétel eljárásait az MSZ EN ISO 19458:2007 tartalmazza.
Ugyanakkor a szabványsorozat e része nem alkalmazható üledék, lebegő anyag vagy vízi élőlények esetén, sem a folyók és patakok duzzasztott szakaszainak vizsgálatára. Továbbá, nem alkalmazható a felszíni vizek passzív mintavételére sem (erre vonatkozóan lásd az MSZ EN ISO 5667-23:2011-et).
A szabványsorozat a következő részekből áll:
– 1. rész: Útmutató mintavételi programok és mintavételi technikák tervezéséhez
– 3. rész: A vízminták tartósítása és kezelése
– 4. rész: Útmutató a természetes és mesterséges tavakból végzett mintavételhez
– 5. rész: Útmutató ivóvíz mintavételéhez vízkezelő művekből és vezetékes elosztórendszerekből
– 6. rész: Útmutató a folyók és patakok mintavételéhez
– 7. rész: Útmutató víz és gőz mintavételéhez hőerőművekben
– 8. rész: Útmutató folyékony csapadék mintavételéhez
– 9. rész: Útmutató tengervizek mintavételéhez
– 10. rész: A szennyvízből végzett mintavétel előírásai
– 11. rész: Útmutató a felszín alatti vizek mintavételéhez
– 12. rész: Útmutató a fenéküledékek mintavételéhez
– 13. rész: Útmutató az iszapok mintavételéhez
– 14. rész: Útmutató a környezeti vízmintavétel és -kezelés minőségbiztosításához és -felügyeletéhez
– 15. rész: Útmutató az iszap- és üledékminták tartósításához és kezeléséhez
– 16. rész: Útmutató a minták biológiai vizsgálatához
– 17. rész: Útmutató nagy mennyiségű lebegő anyag mintavételéhez
– 19. rész: Útmutató tengeri üledékek mintavételéhez
– 20. rész: Útmutató a mintavételi adatok felhasználásához döntéshozatalra. Határértékeknek való megfelelőség és osztályozási rendszerek
– 21. rész: Útmutató tartálykocsikkal vagy más módon, nem elosztóvezetéken keresztül elosztott ivóvíz mintavételéhez
– 22. rész: Útmutató felszín alatti víz ellenőrzési pontjainak tervezéséhez és telepítéséhez
– 23. rész: Útmutató a felszíni vizek passzív mintavételeihez
A szabványt Zagyva Tünde Andrea (az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa) fordította. A magyar nyelvű szabvány kidolgozásában részt vett Tóth György István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, László Ildikó, a Fejér Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztály Laboratóriumi Osztály, Demkó Csaba, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztály Laboratóriumi Osztály Környezetvédelmi Mérőközpont, Ficsór Márk, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal és Vidovenyecz Vivien, a DUNAFERR Labor Nonprofit Kft. képviseletében. Ezúton is köszönjük munkájukat!
Csík Gabriella
2020. április