Ásványolajtermékek vizsgálata
Az MSZT ez év őszén több olyan vizsgálati módszert leíró szabványt vezetett be magyar nyelven, amely az ásványolajtermékeket vizsgáló laboratóriumok és az akkreditálásban érdekelt felek számára fontos.
2019. október 1-jén jelent meg:
- MSZ EN ISO 12937:2001 Ásványolajtermékek. A víztartalom meghatározása. Karl Fischer szerinti coulometriás titrálási módszer (ISO 12937:2000)
2019. november 1-jén jelent meg:
- MSZ EN ISO 2719:2016 A lobbanáspont meghatározása. Pensky–Martens zárt tégelyes módszer (ISO 2719:2016)
- MSZ EN 13016-1:2018 Folyékony ásványolajtermékek. Gőznyomás. 1. rész: A levegővel telített gőznyomás (ASVP) és a számított szárazgőznyomás-egyenérték (DVPE) meghatározása
- MSZ EN 16576:2015 Gépjármű-hajtóanyagok. A dízelgázolaj mangán- és vastartalmának meghatározása. Induktív csatolású plazmagerjesztésű optikai emissziós spektrometriás (ICP-OES) módszer
Az MSZ EN ISO 12937:2001 a 390 °C alatti forráspontú ásványolajtermékekben lévő víz közvetlen meghatározási módszerét írja le. 0,003% (m/m) – 0,100% (m/m) tartományban alkalmazható. Nem alkalmazható ketonokat tartalmazó termékek, valamint maradék fűtőolajok esetében.
Az MSZ EN ISO 2719:2016 három eljárást (A, B, C) ír le az éghető folyadékok, a szuszpendált szilárd anyagokat tartalmazó folyadékok, a felületi filmképződésre hajlamos folyadékok, a biodízelek és más 40 °C – 370 °C hőmérséklet-tartományú folyadékok lobbanáspontjának meghatározására a speciális Pensky–Martens készülékkel.
A lobbanáspontérték nagy illékonyságú anyag(ok) jelenlétét jelezheti kevésbé illékony vagy nem gyúlékony anyagokban, és a lobbanáspont-vizsgálat előzetes lépés lehet az ismeretlen anyagok összetételének további vizsgálataihoz. A lobbanáspontértékek a készülék kialakításától, a használt készülék állapotától és a végzett üzemeltetési eljárástól függnek. Ezért a lobbanáspont csak szabványos vizsgálati módszerrel definiálható, és nem garantálható általános érvényű összefüggés a különböző vizsgálati módszerekkel, vagy az előírttól eltérő vizsgálókészülékkel kapott eredmények között.
Az MSZ EN 13016-1:2018 a levegővel telített, illékony, kis viszkozitású ásványolajtermékek, komponensek, legfeljebb 85% (V/V) etanoltartalmú elegyek és alapanyagok vákuumban kifejtett, levegővel telített gőznyomásának (ASVP) (teljes gőznyomás) meghatározására ír elő módszert. A szárazgőznyomás-egyenérték (DVPE) a levegőt tartalmazó gőznyomás (ASVP) méréséből számítható.
A gőznyomás a széles hőmérséklet-tartományban üzemelő, számos, különböző típusú motorban használt motorhajtóanyagok illékonysági jellemzőinek mérőszáma. A nagy gőznyomású motorhajtóanyagok túlságosan könnyen elpárologhatnak a motorhajtóanyag-kezelő rendszerekben, a motorhoz való áramlás csökkenését és a gőzzár által okozott lehetséges leállást eredményezve. Ugyanakkor a kis gőznyomású motorhajtóanyagok nem elég könnyen párolognak, nehéz indítást, lassú felmelegedést és rossz gyorsulást eredményeznek.
Az MSZ EN 16576:2015 olyan módszert ír le, amely alkalmas a dízelgázolajok – beleértve azokat is, amelyek legfeljebb kb. 10% (V/V) zsírsav-metil-észtert (FAME) tartalmaznak – mangán- és vastartalmának induktív csatolású plazmagerjesztésű optikai emissziós spektrometrián (ICP-OES) alapuló meghatározására kb. 0,5 mg/l – 7,0 mg/l tartományban.
Ez a dokumentum válasz az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv módosításának (FQD) követelményeire.
A szabványok megvásárolhatók az MSZT Szabványboltban vagy megrendelhetők a kiado@mszt.hu e-mail-címen a Megrendelőlap kitöltésével, vagy az MSZT webáruházában.
Czimer Gáborné
2019. november