Épületek hangszigetelésének megújult vizsgálatai
2019. szeptember 1-jén megjelent a léghang-szigetelések beépített állapotban történő, helyszíni vizsgálatának követelményeit tartalmazó MSZ EN ISO 16283-1:2019 EV Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének helyszíni vizsgálata. 1. rész: Léghangszigetelés (ISO 16283-1:2014 + Amd 1:2017) EGYESÍTETT VÁLTOZAT, amely megadja a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges technikai feltételeket, a vizsgálat lefolytatásának módját, továbbá több ábrán keresztül ad példákat a megfelelő hangsugárzó- és mikrofonpozíciókra.
Az épületakusztikában a szakemberek léghangokkal (a levegő környezete) és anyaghangokkal (a térhatároló környezete) dolgoznak. Ez a felosztás megállapodáson alapuló felosztás. A hangátvitel helyiségek közötti korlátozásának sikerességét az épített térhatároló akusztikai szigetelőképessége határozza meg. A jól megtervezett vízszintes és függőleges térhatárolóknak biztosítaniuk kell a helyiséget a lég- és anyagi zajoktól, kiváltképp a mindennapi élettel kapcsolatos zajoktól, valamint az épület műszaki felszerelését alkotó készülékek zajától.
Léghang és léghangszigetelés
Egy épületen belül a hang mind a levegőben, mind az épületszerkezetekben képes terjedni. Ennek megfelelően a hang létrejöttét is két külön csoportra lehet bontani, mivel az ellenük való védekezés mechanizmusa is két jól elkülöníthető módon tárgyalható. Ha a levegővel közvetlenül határos a hangot létrehozó felület (pl. hangfal, beszéd stb.), vagy ha a hang magában a levegőben keletkezik (pl. szél okozta áramlási zaj), akkor léghangokról és léghangszigetelésről beszélünk. A hang forrásához közvetlenül csatlakozó épületszerkezetekben testhangok alakulnak ki, amelyek terjedése nagyban függ a szerkezet mechanikai jellemzőitől.
Utózengési idő az épületek esetében
A hangforrás megszűnése, kikapcsolása után a hangenergiának időre van szüksége, hogy teljesen elnyelődjön, és ennek a folyamatnak a lefutása magára a térre jellemző, a hangforrástól független. A jelenség tehát a térgeometriai és anyagi kialakítástól, azaz a hangelnyelő felületek elrendezésétől függ. A hangenergia lecsengése más és más a különböző hullámhosszúságú rezgések esetén, azaz ez frekvenciafüggő. Az utózengési idő a hangtér meghatározó adata, a legjobban mérhető és szabályozható teremakusztikai paraméter. Beállításával befolyásolható a térben a beszédérthetőség és a zenei hangzás. A túl magas utózengési idő csökkenti a beszédérthetőséget, növeli a háttérzaj hatását, és a zene definiálatlan, összefolyó lesz. Ezzel szemben, ha túl rövid, akkor akusztikailag sterillé válik a tér.
Az MSZ EN ISO 16283-1:2019
A 2019 szeptemberében magyar nyelven megjelenő MSZ EN ISO 16283-1:2019 az épületek és épületelemek hangszigetelésének helyszíni vizsgálatával foglalkozik. Ez a szabvány helyettesíti és visszavonja az MSZ EN ISO 140-4:2000-t, az MSZ EN ISO 140-5:2000-t, az MSZ EN ISO 140-7:2001-et és az MSZ EN ISO 140-14:2005-öt. A szabvány az MSZ EN ISO 16283-1:2014 és MSZ EN ISO 16283-1:2014/A1:2018 egyesített változata.
Az MSZ EN ISO 16283 szabványsorozat az épületek hangszigetelésének helyszíni vizsgálatára ad meg eljárásokat. A léghangszigetelés, a lépéshang-szigetelés és a homlokzati hangszigetelés vizsgálati módszerét rendre az MSZ EN ISO 16283-1, az MSZ EN ISO 16283-2 és az MSZ EN ISO 16283-3 adja meg.
A hangszigetelés helyszíni vizsgálatának módszerei – melyeket korábban az MSZ EN ISO 140 szabványsorozat 4., 5. és 7. része írt le – (a) elsősorban olyan esetekre vonatkoztak, ahol a hangtér diffúznak volt tekinthető, és (b) nem volt egyértelmű, hogy a mérést végző személyek a vizsgálatok során a helyiségben tartózkodhatnak-e. Az MSZ EN ISO 16283 szabványsorozat az MSZ EN ISO 140 4., 5. és 7. részétől abban különbözik, hogy (a) a megadott eljárások olyan helyiségekre is alkalmazhatóak, ahol nem szükségszerű, hogy a hangtér diffúz térrel legyen közelíthető, (b) tisztázza, hogy a mérést végző személynek hogyan kell a hangtér vizsgálatát kézben tartott mikrofonnal vagy hangnyomásszintmérővel elvégeznie, és (c) tartalmazza a korábban az ISO 140-14-ben szereplő kiegészítő útmutatót is.
Az MSZ EN ISO 16283 első része eljárásokat ír elő az épületek két helyisége közötti léghangszigetelés hangnyomásszintméréseken alapuló meghatározására. Az eljárások 10 m3 és 250 m3 közötti térfogatú helyiségekre vonatkoznak és az 50 Hz és 5000 Hz közötti frekvenciatartományban alkalmazhatóak. A kapott eredmények olyan bútorozatlan vagy bútorozott helyiségek léghangszigetelésének számszerűsítésére, értékelésére és összehasonlítására használhatók fel, ahol a kialakuló hangtér közelíthet vagy nem közelíthet a diffúz hangtérhez. A mért léghangszigetelési értékek frekvenciafüggőek, melyek alapján az MSZ EN ISO 717-1-ben leírt módszerekkel az akusztikai minőséget leíró egyadatos jellemző számítható.
A szabvány újítása a korábbiakhoz képest, hogy külön tárgyalja az alapértelmezett és a kisfrekvenciás eljárásokat. Ezenkívül az MSZ EN ISO 16283-1:2019 C melléklete foglalkozik az egyedi helyiségtípusokkal is, mint a részben leválasztott helyiségek, a hosszú, nagy csillapítású helyiségek, illetve az eltolt helyiségkapcsolatok, továbbá módszereket ad meg a beépített ajtók hangszigetelésének vizsgálatára.
A szabvány és a műszaki dokumentum megvásárolható az MSZT Szabványboltban vagy megrendelhető a kiado@mszt.hu e-mail-címen a Megrendelőlap
kitöltésével, vagy az MSZT webáruházában.
Forrás: https://kreativlakas.com/iparositott-technologiaval-keszult-epuletek/epuletakusztikai-kovetelmenyek-hangszigeteles-ertekelese/
Zajdon Anna
Bernáth Csaba
2019. szeptember