A CEN kiadta a háztartási célú zuhanytálcák módosított szabványát
A 19. század 70-es éveiben, az európai színvonalat figyelembe véve, Magyarországon a lakások 13%-ában már volt fürdőszoba. Anglia vezetett 60%-kal, utána Svájc következett 56%-kal, de Ausztriában már csak 11%, míg Franciaországban csupán 6% volt a fürdőszobás lakások aránya.
Azonban ez a fejlődés megszakadt, ugyanis mindkét világháború nagy veszteséget okozott a magyarországi lakásállományban, ezért először a lakások mennyiségi pótlása került előtérbe. A nagy mértékű lakáshiány enyhítésére szükséglakásokat, illetve komfort nélküli lakásokat építettek, amelyek korszerűsítése évtizedeken keresztül váratott magára.
A múlt század 60-as éveiben elkezdődött házgyári lakásépítések alapvető változást hoztak a lakások komfortfokozatában, amikor is a vizesblokk, s ezáltal a fürdőszoba és WC alapfelszereltsége lett a lakásoknak. Majd a nagyobb alapterületű lakások építésekor, valamint a meglévő családi házak korszerűsítésekor és az új építésűek esetében is, egyre kedveltebb megoldás lett a kádnál kisebb alapterületet igénylő zuhanykabin beépítése.
A zuhanykabinok két fő részből állnak, ez a zuhanytálca, illetve maga a tulajdonképpeni zuhanykabin.
A zuhanytálca alakja határozza meg, hogy milyen zuhanykabin illeszthető hozzá. A zuhanytálca lehet szögletes, íves, aszimmetrikus kialakítású. Külön kategóriába tartoznak az úgynevezett épített zuhanytálcák, amelyek esetében burkolólapokból alakítják ki a megfelelő formát. (Ebben az esetben kizárólag megfelelő csúszásmenteségű burkolólapokat szabad használni.)
Az MSZT 2019. április 1-jén tette közzé az EN 14527:2016+A1:2018 Háztartási célú zuhanytálcák európai szabvány angol nyelvű változatát, az MSZ EN 14527:2016+A1:2019-et.
Ez a szabvány leírja az összes, különböző méretű és formájú, 1. és 2. típusú zuhanytálca tisztíthatóságára és a tartósságára vonatkozó jellemzőt.
A „háztartási célú” szakkifejezés vonatkozik a fenti termék szállodákban, kollégiumokban, kórházakban és más hasonló intézményekben való felhasználására.
A szabvány azonban nem érvényes a speciális, gyógyászati célú zuhanytálcákra.
A szabvány A melléklete a zuhanytálcák gyártása során általában felhasznált anyagok (szintetikus anyagok, kerámiai nyersanyagok, zománcozott anyagok, rozsdamentes acél és természetes kő) jellemzőit sorolja fel.
A mindkét terméktípusra az általános jellemzőket leíró szakasz tartalmazza, hogy minden zuhanytálcához meg kell adni a beépítésre és kezelésre vonatkozó részletes útmutatót. A zuhanytálcák felületeire vonatkozó tájékoztatást, amelyet a gyártók figyelembe vehetnek az útmutatójuk készítéséhez, a B melléklet írja le.
A szabvány megadja továbbá a jellemzők vizsgálati módszereit, valamint a teljesítmény állandósága értékelésének és ellenőrzésének eljárását, amelyek biztosítják, hogy a gyártó útmutatója szerint beépített, használt és karbantartott termék megfelel a tisztíthatósági és tartóssági jellemzőknek.
A szabványnak az építési termékek 305/2011/EU rendelettel való kapcsolatát a ZA melléklet tartalmazza. A melléklet egyes fejezetei leírják a zuhanytálcák alkalmazási területét és lényeges jellemzőit, a teljesítményállandóság értékelési és ellenőrzési eljárását (AVCP) előíró, az EK által elfogadott jogi aktusokat, valamint felsorolják az AVCP-rendszer feladatait.
Az alapszabványnak, az MSZ EN 14527:2016-nak, amely 2020. augusztus 31-ig még érvényes, van magyar nyelvű változata is.
A szabványok megvásárolhatók az MSZT Szabványboltban vagy megrendelhetők a kiado@mszt.hu e-mail-címen a Megrendelőlap kitöltésével, vagy az MSZT webáruházában.
Szendy Csabáné
2019. május