Új szabványok az aszfaltkeverékek területén:
folytatódik az MSZ EN 12697 és az MSZ EN 13036 szabványsorozat magyar nyelvű változatainak elkészítése

Az MSZT 2017. július 1-én vezette be az MSZ EN 12697 Aszfaltkeverékek. Meleg aszfaltkeverék vizsgálati módszerei szabványsorozat újabb 4 részének magyar nyelvű változatát, illetve szeptember 1-én vezette be az MSZ EN 13036-4:2012 Utak és repülőterek felületi jellemzői. Vizsgálati módszerek. 4. rész: A felület csúszásellenállásának mérési módszere. Az ingás vizsgálat szabvány magyar nyelvű változatát.

Az MSZT/MB 132 Útépítési anyagok műszaki bizottság az UTLAB, Magyar Út-, Híd- és Mélyépítő Laboratóriumok Szövetsége támogatásának köszönhetően több aszfaltvizsgálati szabvány magyar nyelvű változatának elkészítését vette napirendbe. Ezek közül az alábbiak jelentek meg 2017. július 1-én és szeptember 1-én:

MSZ EN 12697-11:2012 Aszfaltkeverékek. Meleg aszfaltkeverék vizsgálati módszerei.
11. rész: A bitumen tapadóképességének meghatározása kőanyaghalmazon

A szabvány eljárásokat ír elő a bitumen tapadóképességének meghatározására kőanyaghalmazon, és a tapadóképesség hatásának meghatározására a leválási hajlamra. Ezt a tulajdonságot inkább a keveréktervezéshez, mint a típusvizsgálathoz lehet felhasználni. Ezekkel az eljárásokkal meghatározott leválási hajlam közvetett módon jellemzi egy bitumen tapadóképességét a különböző kőanyaghalmazokhoz, vagy különböző bitumenek tapadóképességét egy adott kőanyaghalmazhoz, továbbá a nedvesség hatását is lehet értékelni egy adott bitumen-kőanyaghalmaz keverékre, tapadásjavító szerekkel vagy azok nélkül.
A szabvány a következő módszereket írja le:
– Forgatott palackos módszer: A tapadóképességet vízben végzett mechanikai keverés hatása után, szemrevételezéssel kell megállapítani. A vizsgálat egyszerű, de szubjektív vizsgálat, rutinvizsgálathoz alkalmas. Ez a módszer nem megfelelő a nagy kopásérzékenységű kőanyaghalmazok esetén.
– Statikus vizsgálat: A tapadóképességet vízben tárolás után, szemrevételezéssel kell megállapítani. A vizsgálat egyszerű, bár szubjektív, és általában kevésbé pontos, de nagy PSV csiszolódási osztályú kőanyaghalmazok esetén is használható.
– Forralásos leválási vizsgálati módszer: A tapadóképességet forró vízbe merítés után, szemrevételezéssel kell megállapítani. A vizsgálat objektív, és nagy a precizitása, azonban nagyon speciális jellegű, végrehajtása nagy gyakorlatot igényel és vegyi reagenseket alkalmaz. Az eljárás bármely olyan bitumen-kőanyaghalmaz keverékhez alkalmazható, amelyben a kőanyaghalmaz meszes, kovasavas-meszes vagy kovasavas jellegű.

MSZ EN 12697-19:2012 Aszfaltkeverékek. Meleg aszfaltkeverék vizsgálati módszerei.
19. rész: A próbatest vízáteresztő képessége

A szabvány módszert ír elő az egymásba nyíló hézagú aszfaltkeverékek hengeres próbatestei függőleges és vízszintes áteresztőképességének meghatározására. A szabvány az útból kifúrt magmintákra, laboratóriumban készült lapokból származó próbatestekre vagy tömörítőberendezéssel laboratóriumban készült próbatestekre vonatkozik, feltéve, hogy a próbatest vastagsága legalább kétszerese a keverék kőanyaghalmaza névleges legnagyobb szemnagyságának.

MSZ EN 12697-20:2012 Aszfaltkeverékek. Meleg aszfaltkeverék vizsgálati módszerei.
20. rész: Benyomódás kockákon vagy hengeres próbatesteken

A szabvány egy olyan vizsgálati módszert ír elő, amellyel meghatározható egy kör keresztmetszetű, sík alaplapú hengeres nyomórúdnak öntött vagy egyéb aszfaltba történő benyomódása, adott erőterhelés mellett. Ez az európai szabvány legfeljebb 16 mm legnagyobb névleges szemnagyságú kőanyaghalmazok esetében alkalmazható.

MSZ EN 12697-42:2013 Aszfaltkeverékek. Meleg aszfaltkeverék vizsgálati módszerei.
42. rész: Az idegen anyag mennyisége visszanyert aszfaltban

A szabvány egy olyan szemrevételezéses módszert ír elő, amellyel a visszanyert aszfaltban levő durva és finom idegen anyag mennyiségét és összetevőit lehet meghatározni. Ezzel a módszerrel nem lehet osztályozni az összes, aszfaltban előforduló, idegen anyagot.
A szabány alkalmazása akkor fontos, ha az aszfaltkeverékekben visszanyert aszfaltot használunk, ugyanis ekkor ismernünk kell az abban levő összetevőket, és hogy mennyi olyan idegen anyag van jelen, amely befolyásolhatja az aszfaltkeverék tulajdonságait. A módszernek nem célja, hogy osztályozzon minden idegen anyagot, inkább annak biztosítása, hogy annak mennyisége a lehető legkevesebb legyen.

MSZ EN 13036-4:2012 Utak és repülőterek felületi jellemzői. Vizsgálati módszerek.
4. rész: A felület csúszásellenállásának mérési módszere. Az ingás vizsgálat

A szabvány módszert ír le a felület csúszásellenállásának olyan készülékkel való meghatározására, amely a vizsgálati helyen álló helyzetben marad. A csúszásellenállás mérése egy ingakar végére szerelt csúszószerelvénnyel történik. A módszer a felület csúszásellenállási tulajdonságainak mértékét adja meg helyszínen vagy laboratóriumban.
A módszer a felület kis (megközelítőleg 0,01 m2-es) területének csúszásellenállását méri. Mivel e vizsgálat eredményei egyetlen kis helyről származnak, nem összevethetők a csúszásellenállást a felület nagy hosszán mérő, pl. mozgó eszközök eredményeivel.

A szabványok megvásárolhatóak az MSZT Szabványboltban vagy megrendelhetőek a kiado@mszt.hu e-mail-címen a Megrendelőlap kitöltésével, vagy az MSZT webáruházában.

Bernáth Csaba
2017. szeptember