Tévhitek és tények II.

Cikksorozatunkban a nemzeti szabványosítás fontos kérdésköreit érintjük, melyben egy-egy, a szabványokkal és a szabványosítási folyamatokkal kapcsolatos, általános tévhitet oszlatunk el.

Tévhit: A gazdasági szereplők üzletmenetéhez, illetve üzemviteléhez szükséges nemzeti szabványok kidolgozását, az idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatának elkészítését az állami költségvetésnek, illetve az MSZT-nek saját forrásából kell biztosítania.

Tény: A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény megszüntette a szabvány jogszabályjellegét. „Elvette” azt az államigazgatástól és „visszaadta” a gazdaság szereplőinek, mint önkéntesen alkalmazható, az adott időszak műszaki színvonalát képviselő, közmegegyezéssel létrehozott, a gazdaság működését támogató eszközt. A szabvány visszanyerte eredeti, 1948 előtti rendeltetését, szerepe ugyanaz, mint minden piacgazdasággal rendelkező országban (így az Európai Unió országaiban is). A szabványok egyre inkább felértékelődnek és elsősorban a gazdaság szereplői számára válnak fontossá.
A törvény a Magyar Szabványügyi Testületet hatalmazta fel a szabványok kiadásának kizárólagos jogával. Az MSZT törvényes működését felügyelő állam, tehát csak mint a jogalkotáshoz és jogkövetéshez szükséges közhasznú szabványok megjelenésének kezdeményezője vesz részt a szabványosításban, következésképpen csak ennek a szabványosítási tevékenységnek a pénzügyi támogatását vállalja.
A szabványok kidolgozásának pénzügyi forrása tehát a gazdaság szereplőinek fontos nemzeti szabványok, valamint a kormányzati szervek által igényelt nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj. Az MSZT csak azokat a nemzeti szabványokat tudja kidolgozni, valamint azoknak az európai és nemzetközi szabványoknak a magyar nyelvű változatát tudja kiadni, amelyeket vagy megrendelnek (finanszíroznak) a gazdaság szereplői, vagy a kormányzati szervek – igényeik szerint – pénzügyileg támogatnak. Erre a gazdaság szereplőit a gazdasági (üzletmenet) és működési (üzemeltetés) érdekeik, a kormányzatot a jogalkotás/jogkövetés/hatósági tevékenység vagy gazdaságpolitikai célkitűzések (pl. központilag támogatott innovációs elképzelések) késztetik.