Megjelent az MSZ EN 15459:2008

Épületek energetikai teljesítőképessége. Épületek energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárása című szabvány magyar nyelvű változata

Az MSZT 2013. augusztus 1-jén adta ki a szabvány magyar nyelvű változatát, amely egyenértékű a 2008. szeptember 1-jén közzétett angol nyelvű változattal. Ebből az alkalomból érdemes felidézni a szabvány kidolgozásának célját és alkalmazásának lényegét.
Az Európai Unió az egyik legnagyobb energiaimportőr a világon. Ebből eredően jelentős az energiafüggősége. Különösen a lakások energiafelhasználása figyelemre méltó, mivel körülbelül a teljes energiafelhasználás 40%-át teszi ki és ez a tendencia egyre kedvezőtlenebb. Az energiagazdálkodás szempontjából az épületek energetikai teljesítőképességének igen nagy jelentősége van. Az energiafelhasználás minimalizálásával és a megújuló energiák fokozottabb felhasználásával csökkenthető az energiafüggőség. Célszerű, hogy az Európai Unió tagországaiban az energetikai rendszerek gazdaságosságának értékelésére egységes eljárást alkalmazzanak.
 Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK  európai irányelv, illetve az annak megfelelő, az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM  rendelet az épületek energiahatékonyságának növelését kívánja előmozdítani.
A cél érdekében a CEN/TC 228 „Épületek fűtőrendszerei" műszaki bizottság az épületek fűtési rendszereinek (beleértve a használati meleg víz előállítását is) tervezésére, kivitelezésére, üzembe helyezésére, próbaüzemeltetésére, üzemeltetési, karbantartási és használati utasítására, továbbá a tervezési hőveszteség-számítás módjaira, illetve a fűtési rendszerek energiateljesítő képességének/energiafogyasztásának számítási módjaira vonatkozó szabványokatdolgozott ki.
Ezeknek a szabványoknak a sorába illeszkedik az épületek energetikai teljesítőképességét, energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárását meghatározó MSZ EN 15459:2008 európai szabvány, amely az épületek energiateljesítményéről szóló EU 2002/91/EK irányelv (EPBD) előírásaihoz kapcsolódik. Az európai szabvány kidolgozásának célja az volt, hogyaz EU-tagországokban egységessé tegye az épületek energetikai teljesítőképességét meghatározó energetikai rendszerek gazdaságossági számítási módszerét.
A szabályozás elsősorban az energetikai rendszer működési követelményeire  mint egészre, nem pedig a rendszert alkotó elemek, termékek működésére vonatkozik. A rendszeren belüli elemek, termékek követelményei nem képezik a szabvány tárgyát.
A fűtési rendszerek az időjárási viszonyoktól, a hagyományoktól és a nemzeti szabályozásoktól függően az Európai Unió egyes tagországaiban különbözhetnek egymástól. Az útmutatások meghatározzák hogyan kell megfelelni a követelményeknek, de más módon is el lehet járni, ha a működési követelményeknek bizonyíthatóan megfelelnek. Ha a szabvány ellentmond a nemzeti szabályozásnak, akkor a nemzeti előírásokat kell követni.

A szabvány fő elemei:

  • az épületekben a megtakarítási lehetőségek és a gazdaságossági hatékonyság számításakor figyelembe veendő költségtípusok meghatározása és azok szerkezete;
  • az energetikai rendszerekhez kapcsolódó költségek meghatározásához szükséges adatok;
  • számítási módszer(ek);
  • gazdaságossági számítás eredményének kifejezése;
  • Az alapértelmezett értékek (például az élettartam, a javítási költség, karbantartási költség) bevezetése érdekében a szükséges számításhoz az alapértelmezett értékeket tájékoztató mellékletek adják meg.

A számítási módszer a kérdést a teljes költségnek megfelelően közelíti meg. A befektető szándéka szerinti számítási módszer esetén csak a válogatott költségelemeket (például a fűtőrendszerek választható megoldásainak számításához csak a használati meleg víz és a helyiségfűtés költségeit) veszi figyelembe.
Az alapvető számítások a kamatlábra (reálkamatláb, leszámítolási kamatláb), a jelenérték-tényezőre és az éves törlesztési tényezőre (annuitás) vonatkoznak.

A teljes költség számítása az egyes elemekből kiindulva, vagy rendszer szintű megközelítéssel hajtható végre, mérlegelve valamennyi rendszerelemre és a rendszerre vonatkozó kezdeti beruházást, az éves költségeket és a maradványértéket. A teljes költség közvetlenül kapcsolódik a számítási időszak időtartamához.

A dinamikus számítások figyelembe veszik a leszámítolási kamatláb változását is az évek során, valamint az éves költségek esetén figyelembe vett bármely költségre vonatkozó árváltozás mértékét is (azaz az energiaköltségeket, a működési költségeket, az időszakos vagy csereköltségeket, a karbantartási költségeket és a hozzáadott költségeket).
Valamely rendszerelem maradványértékét a számítási időszak kezdetéhez képest a kezdeti beruházás költségének a számítási időszak végéig való egyenes vonalú értékcsökkenésével határozzák meg.
Választható megközelítésű épület esetén az éves törlesztés (annuitás) módszere az éves törlesztési tényező használatával minden költséget éves költséggé alakít át.

A számítások a számítási időszakra vonatkozóan 3 részre oszthatók:
az olyan beruházási költségek, amelyek részben a figyelembe vett épületszerkezetekre vonatkoznak, részben pedig bármely olyan rendszerelemre vagy rendszerre, amelynek az élettartama legalább az épület tervezési megtérülési ideje, egyenlő mértékben oszlanak meg az épület tervezési megtérülési időtartama alatt;
az időszakos vagy csereköltségekaz évek során felmerülő költségek között egyenlően oszlanak el;
az éves üzemeltetési költségek az éves költségek meghatározása alapján vannak megadva.
Ha a leszámítolási kamatláb és az éves költségek a számítási időszak alatt állandóak, akkor egyszerűsített éves költségszámítás alkalmazható.

A következő folyamatábra a számítási módszer lépéseit vázolja.

A jellemzőket úgy kell megválasztani, hogy azok megfeleljenek az épületek energiatanúsításához szükséges adatoknak.

A témához kapcsolódó jogszabályok:

Az épületek energetikai jellemzőinek tanúsítványáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet (2009. január 1-jén lépett hatályba),

A hőtermelő berendezések és légkondicionáló rendszerek energetikai felülvizsgálatáról szóló 264/2008. (XI. 6.) Korm. rendelet (2009. január 1-jén lépett hatályba),

Az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 192/2009. (IX.15.) Korm. rendelet (2009. október 1-jén lépett hatályba).

Drozda Béla