90 évvel ezelőtt született Kemény János, az informatika úttörője

A társadalom fő reménye a számítógép lehet,
az ember és computer harmonikus szimbiózisa.
KEMÉNY JÁNOS

Kulcsszavak: Kemény János, Dartmouth College, időosztásos számítógép-operációs rendszer,BASIC-nyelv, email,IBM, matematikaoktatás, Neumann János, Bill Gates, Simonyi Károly, Gróf András, oktatási reform, Three Mile Island, Jimmy Carter, Kemény-jelentés, túlnépesedés

Ki volt az a 90 évvel ezelőtt született ember, aki kidolgozta az amerikai matematikaoktatás új módszertanát, aki az elsők között javasolta az egyetemi számítógépközpontok, majd számítógép-hálózatok megépítését – szinte látnokian megsejtve azok világméretűvé való terebélyesedését –, aki a misztikum világából a hétköznapi, nem programozói szakképzettségű ember számára is elérhetővé tette a számítógép használatát és részben megalapozta a mai PC-korszakot, aki több más találmányával járult hozzá a számítógépek világméretű elterjedéséhez? Ki volt az, aki Einstein egyik matematikai asszisztense lett, segítve őt az általános térelmélet kutatásában, aki megreformálta az amerikai főiskolai és egyetemi oktatást, lehetővé téve feketék, nők és indián őslakosok beiratkozását a felsőfokú oktatási intézményekbe, akit Jimmy Carter amerikai elnök a legalkalmasabbnak tartott arra, hogy vezesse azt a bizottságot, amely a Three Mile Island-i atomerőmű-baleset utáni vizsgálatok lefolytatására kapott elnöki megbizatást, amelynek jelentése az Egyesült Államok egyik legismertebb tudósává tette? Lehetséges olyan emberi aktivitás, amelybe mindez belefér?
Igen, válaszolhatjuk, elárulva annak az embernek nevét, akire e cikkel emlékezünk abból az alkalomból, hogy 90 évvel ezelőtt Budapesten született. Ő volt Kemény János, az informatika egyik nagy előfutára.

KEMÉNY JÁNOS GYÖRGY (Amerikában John G. Kemeny) 1926. május 31-én, Budapesten született. A Rácz-féle elemi iskolába járt, ahova egy ideig Neumann János, valamint osztály-, illetve padtársa Balázs Nándor is járt, aki később szintén Einstein asszisztense volt Princetonban. Ezután a híres Berzsenyi Gimnáziumba iratkozott be. (Nem akármilyen iskola volt ez, tanított itt Benedek Marcelés Tangl Károly, de a gimnázium olyan tanítványaira is büszke, mint Bálint György, Károlyi Mihály, Tom Lantos, Soros György.) Már gyermekkorában feltűnt kimagasló matematikai tudásával.Amikor amerikai karrierje csúcsán a magyar matematikusok világhírének titkáról faggatták, ő a magyar matematikatanárok és a tanulmányi versenyek szerepét emelte ki:
Ezeknek a matematikaversenyeknek Magyarországon régi hagyományai vannak, amelyek a múlt századra nyúlnak vissza. A versenyen való jó szereplés nem csak a diák, hanem az iskola számára is nagy dicsőség."

Irány Amerika!

Családja 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált. A messze útra induló Kemény János búcsúztatására elment az egész osztály. A 14 éves pesti fiú úgy szállt partra az Újvilágban, hogy egy szót sem tudott angolul. Abba a New York-i középiskolába (George Washington High School) járt, ahova Henry Kissingeris.

Katonai szolgálata során került Los Alamosba, ahol az atombomba kifejlesztésére indított Manhattan-terv keretében Neumann János és a későbbi fizikai Nobel-díjas Richard Feynman munkatársaként dolgozott. Találkozott az Amerikában dolgozó híres magyar fizikusokkal. Tanítómesterei közé tartozott Neumann János, akiről úgy gondolta, hogy a Manhattan-tervben végzett munkája elősegítette a computer-találmányát. „Ha az a munka nincs, akkor a computer feltalálása is várat magára."– mondta.
A háború után Princetonban folytatta egyetemi tanulmányait, ahol egy jól sikerült vizsga után furcsa kiejtésére felfigyelve matematikaprofesszora megkérdezte, honnan származik. Mikor Kemény megmondta, a professzor égnek emelte karjait és azt mondta: „Úristen, még egy magyar!" A princetoni egyetemet 3 év alatt végezte el. 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Einstein asszisztense

23 évesen1949-ben doktorált logikából. 23 évesen pedig Oppenheimer ajánlására a princetoni egyetemen 1948–49-ben Albert Einstein matematikai asszisztense lett. „Einstein volt a legkedvesebb, legaranyosabb ember, akivel életemben találkoztam. Asszisztense mindig matematikus volt. [Kezdetben a bácskai születésű Mileva Maric, Einstein első felesége, majd Grossmann Marcel és Lánczos Kornél is matematikai segédei voltak.] Einstein nem szorult másra fizikából. Matematikából segíteni kellett neki. Értette a matematikát, de nem volt korszerű matematikatudása. Ehhez kellett az asszisztens. Hogy őszinte legyek, a matematika modern módszereihez jobban értettem. […] Nem vagyok igazi fizikus, de a modern fizika fejezetei közül leginkább a relativitáselmélet fogott meg, abból sokat olvastam." – nyilatkozta egyik alkalommal.
Einstein és Kemény az egyesített térelméletet kutatták. Neumann és Einstein univerzalitását vallotta igazi példaképének, szemben a többi matematikaprofesszorral, akik csak egy egészen szűk területen dolgoztak és másról nem is lehetett velük beszélni. Neumann is Princetonban volt professzor. A logika, a valószínűségszámítás, a matematika játékokra, közgazdaságra történő alkalmazása volt Kemény elsődleges érdeklődési köre. Ugyanakkor szenvedélyesen érdekelte a matematika társadalmi szerepe és tanítása is.

A feltaláló

Kemény János_terminál előttKemény János a matematika és a számítástechnika világhírű tudósa volt.  A korai hatvanas években kezdett azon gondolkozni, hogyan használhatnák egyszerre többen a számítógépet. Hiszen amíg a használó gépel vagy a printer nyomtat, a processzor nem csinál semmit! Így fogalmazódott meg az időosztásos számítógép-operációs rendszer gondolata. Mindegyik használó saját terminálján saját programjával foglalkozik, a központi számítógép pedig beosztja saját processzorának működési idejét, azaz minden másodpercet kihasználva végülis mindenkit ellát. Az időosztás tehát nem a használó, hanem a központi program feladata. A Dartmouth Időosztásos Rendszer 1963-ban valósult meg. „Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor nem kellett többé kártyákat lyukasztgatnom" – emlékezett vissza Kemény. Az IBM első Louis Robinson díját 1990-ben nyerte el az időosztásos rendszer bevezetéséért.
Megnyílt a kapu, hogy sok egyetemi hallgató „ujjközelbe" kerülhessen a számítógéphez. Ugyancsak őt tekintik az email feltalálójának1, ő az első egyetemi számítógép-hálózat létrehozója is.

Munkatársával Tom KurtzzalNeumann János felismerte, hogy a számítógép az aritmetikai műveletek terén különlegesen nagy teljesítményekre képes, Kemény pedig arra jött rá, hogy ez a lehetőség csak úgy válik mindenki számára hozzáférhetővé, ha a használandó programozási nyelv egészen egyszerű. Ezért 1964-ben Tom Kurtz-cal közösen kidolgozta a BASIC (Beginner's All-purpose Symbolic Instruction Code, azaz a kezdők bármely célra használható szimbolikus utasítási kódja) nevű interaktív programozási nyelvet, amelynél a gép azonnal reagál a kapott utasításra, így azt egy kezdő is gyorsan megtanulhatja próba-szerencse alapon. (Nagyon találó rövidítés, mert magának a mozaikszónak a jelentése 'alapvető' is éppúgy kifejező – a szerző.)

 

Megfogalmazta a nyelvvel szemben támasztandó alábbi kívánalmakat:

  1. A nyelvet a kezdő is könnyen megtanulhassa.
  2. Sokoldalú nyelv legyen: bármilyen célra készülhessen program.
  3. Magasszintű utasításai utólag tanulhatók, árát ne a kezdő fizesse, hanem a haladó.
  4. A nyelv legyen interaktív a használó és számítógép között.
  5. Világos, érthető hibaüzeneteket adjon használóinak.
  6. Kis programokra gyorsan válaszoljon.
  7. Használható legyen a gép szerkezetének ismerete nélkül.
  8. Védje a használót a computer operációs rendszerének gondjaitól.

Kemény János_Rendszám_BASICEz lett autója rendszáma is. (Egy másik autójának rendszámtábláján ez volt: LOGIC)
A BASIC a Föld legtöbb embere által értett és használt nyelvei közé tartozik. Az első BASIC-program 1964. május 1-jén hajnali 4 órakor futott le. Kemény vallotta: „A BASIC-nyelvet nem azért találtuk ki, hogy egy újabb számítógépnyelvet csináljunk. Azért találtam ki, mert úgy éreztem, hogy a számítógépet hozzáférhetővé kell tenni minden egyetemi hallgató számára."
Az első személyi számítógépek ezt választották anyanyelvüknek, így a BASIC-et ma többen használják, mint az összes többi számítógépnyelvet együttvéve. A BASIC rengeteget tett azért, hogy a programozás ne absztrakt, csak a szakértők számára felfogható feladat, hanem a kezdőket is segítő, hatékony módszerré válhasson. Tom Kurtz-cal közös munkájuknak forradalmi hatása volt az informatikára: demokratikussá, közérthetővé tették a programozást és évtizedeken átívelő szabványt teremtett. A BASIC óriási karriert ért el; több, később kifejlesztett programnyelv alapjává vált, többek közt a Visual Basic is erre épült.

Valamikor Ford (pontosabban Galamb József) azért alkotta meg a T-modellt, hogy minden polgárnak lehessen autója. Az időosztás és a BASIC valami hasonlót valósított meg: fiatalok millióit tette számítógép-programozóvá.
Amikor a BASIC megszületett, Kemény és Kurtz a márkanevet levédte, de a nyelvet bárki díjazás nélkül használhatta. Ez nyilván hozzájárult a BASIC gyors elterjedéséhez. Megjegyzendő, hogy a későbbiekben Bill Gates a BASIC Microsoft verziójával alapozta meg mai hatalmas vagyonát. Bill Gates négy magyarnak köszönheti eredményei jelentős részét. Elsősorban Neumann Jánosnak, aki megalkotta a mai számítógépek ősét, másrészt Kemény Jánosnak, aki megalkotta azt a programozási nyelvet, amelynek a Microsoft által módosított változata sikeres termék lett, s bevételeivel a vállalat megalapozta a későbbi fejlesztéseket, valamint Simonyi Károlynak, annak a magyar szoftverzseninek, akit maga Gates nevezett a jobb kezének, aki a termékekben megtestesülő Windows, Word, Excel projektek legfőbb irányítója volt a Microsoftnál több mint két évtizeden keresztül, és végül, de nem utolsósorban Gróf Andrásnak, az Intel vezetőjének, aki a negyedik mikroprocesszor, a 8080 megalkotásával, indította el a mikroszámítógépek forradalmát. Kemény vallotta, hogy: „A társadalom fő reménye a számítógép lehet, az ember és computer harmonikus szimbiózisa."

Az iskolareformer

Ő volt az amerikai főiskolai/egyetemi oktatás nagy reformere. Több újítást is bevezetett. Az általa irányított Dartmouth egyetemem – ahol 1962 és 1971 között még Szent-Györgyi Albert is dolgozott – lehetővé tette feketék, nők és indián őslakosok beiratkozását a főiskolára, amelyen addig a rendkívül konzervatív hagyományok ezt nem engedték meg. E reformja Amerika szerte nagy ellenállást, felháborodást váltott ki, de később általánosan elfogadottá vált. Ma őt tekintik a felsőoktatás egyik nagy reformerének. Tanítás iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy a Dartmouth-ban a rektort tanítástól eltiltó szabályzat ellen fellázadt és lemondásáig tartott órákat, nem csak matematikus hallgatóknak. „Az emberiség érdekében égetően szükségesnek tartom, hogy a következő évtizedben a számítógépekhez szabadon hozzá lehessen férni az Egyesült Államok valamennyi egyetemén és főiskoláján, és a hallgatók többsége a diploma megszerzéséig alaposan elsajátítsa a használatukat. A társadalom a súlyos problémák megoldásában csak akkor számíthat igazán a modern komputerek segítségére, ha sikerül felnőnie egy komputeren nevelkedett generációnak. A társadalom problémáit a gépek egyedül nem tudják megoldani, de a kérdések bonyolultsága miatt mindenképpen szükség van a nagyon kifinomult felhasználásukra." 
Elsőként javasolta, hogy „1980 után ne fogadják el teljes értékűnek azt az egyetemet vagy főiskolát, ahol a hallgatók nem dolgozhatnak szabadon, számítógépen. A számítóközpont használatát épp olyan fontosnak kell tekintenünk, mint a könyvtárét" [2, 102. o.].
Elsőként ismerte fel a folyamatos továbbképzés szükségességét, s annak kulturális színvonalra gyakorolt hatását. Országos méretekben javasolta számítóközpontok létrehozását. Az elsők között jött rá, hogy a számítástechnika hamarosan szinte minden ember számára nélkülözhetetlenné fog válni, ezért ennek oktatása rendkívüli fontosságú.

Dartmouth College
 
Kemény János_Exponenciális hatványfüggvény deriválásaAlbert Einstein ajánlására a 27 éves Kemény Jánost hívta meg a matematika professzorának 1953-ban a Dartmouth Főiskola. Ezt az új-angliai egyetemet 1759-ben alapították, tehát idősebb, mint maga az Egyesült Államok. 1953–70-ig matematikaprofesszor,
1955–67-ig a Matematikai Tanszék vezetője, 1970-ben a főiskola rektora lett, ezt a tisztet 1981-ig töltötte be, munkásságával, eredményeivel téve világhíressé a kis vidéki főiskolát.  Rektori működését történelmi fordulatnak ítélik, hiszen 1962-ben ő javasolta az egyetemi számítógépközpont, majd számítógép-hálózat megépítését is. A matematikaoktatás új módszertanát dolgozta ki és vezette be, ugyanis élete legnagyobb szenvedélye a tanítás volt. Élete végéig vallotta: „A tanítás az egyetlen gyógykezelés, ami használ nekem."  Kemény János meggyőződése szerint a matematika ismerete mindenkinek kijár. Ezért is tanította ő maga a matematikát az összes, nem matematikaszakra járó elsőéves egyetemistának. Az Introduction to Finite Mathematics című könyvét a Prentice-Hall kiadó négy ízben (1956, 1957, 1966, 1974) adta ki, csak az Egyesült Államokban több mint 200 000 példányban adták el és számos nyelvre lefordították2.Az általa végrehajtott átszervezés legláthatóbb jele az lett, hogy az Intézetben 30 évre csökkent az átlagos életkor.
Rektorsága alatt bevezette, hogy a Dartmouth Kollégium minden diákjának – a bölcsészeknek is – legyen számítógépe. Elérte, hogy ma Dartmouth Amerika legszámítógépesítettebb egyeteme: a végzős hallgatók 90 %-a computer-literátus. (Nemcsak PC-játékra és szövegszerkesztésre használja személyi számítógépét, hanem programozásra és hálózatba kapcsolásra is.)
1981 és 1992 között nyugdíjas elnök (president emeritus), 1981–90-ig a matematika és számítógép-tudomány professzora, 1990–92-ig matematikaprofesszor, nyugdíjas.

John G. Kemeny 19 egyetem díszdoktora lett, a Nemzeti Tudományos Alap tanácsadója és az amerikai Matematikatanítási Bizottság elnöke volt. Elnyerte a New York-i Akadémia díját, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választotta. Előadásait Ausztriától és Izraeltől Indiáig és Japánig világszerte elismerés és tisztelet kísérte. Életműve csúcsát mégis akkor érte el, amikor 1979. április 11-én Jimmy Carterelnök hívására belépett a Fehér Ház Ovális Termébe.

Harrisburg: ember és technika

1979. március 28-án hajnali 4 órakor Pennsylvania állam Harrisburg nevű városának közelében egy atomerőműben rendkívül kicsiny és jelentéktelen üzemzavar történt. Ebből egy héten belül az év legnagyobb újságszenzációja támadt, amelynek hatásai az egész világra szétgyűrűztek.
Kemény János_Three Mile Island_sisakbanKét héttel az üzemzavar után az Egyesült Államok elnöke tizenkéttagú vizsgálóbizottságot nevezett ki az eset kivizsgálására és Kemény Jánost bízta meg a bizottság vezetésével. Jimmy Carter a nukleáris technikában is járatos volt. Atom-tengeralattjárón teljesített katonai szolgálata folytán azt a feladatot adta a Kemény-bizottságnak, hogy tisztázza a harrisburgi eset okait, főként annak tanulságait. Így indult a féléves vizsgálat. Kemény János, mint nagytekintélyű kívülálló tudós, a kockázatelemzés szakértője lett. A bizottság fél év múlva nyújtotta be jelentését Carter elnöknek. Ez a jelentés korunk egyik legjellemzőbb, legszebb dokumentuma, Kemény-jelentés (Kemeny report) néven híresült el. A Kemény-bizottság nemcsak a baleset műszaki és szervezési hátterét tárta fel, hanem a jövő számára fogalmazott meg tanulságokat olyan gondos stílusban, hogy azt a Kongresszus tagjai, újságírók, diákok is megértsék. A berendezéssel csak kis probléma volt. Az összes súlyos hibát az operátorok követték el. A jelentés rámutatott a nukleáris operátorok kiválasztási módjának alacsony színvonalára – nem alkalmaztak semmiféle iskolázottsági kritériumot –, a kiképzés hiányosságaira, valamint arra, hogy olyan operátorokra és felügyelőkre van szükség, akik mélyen értik az egész erőmű működését, így reagálni tudnak kisebb üzemzavarok sorozatára is. Tárgyalja azt is, hogy a Nukleáris Felügyelő Bizottság – egy személyben felelős vezető hiányában – milyen felkészületlen és határozatlan volt. A sajtót és a lakosságot főleg a sugárszennyezés érdekelte. Az erőmű-szerencsétlenség által okozott többletdózis a természetes dózisnak nem egészen 1%-a volt.

Carter elnök  megköszöni a TMI baleset kivizsgálásában betöltött szerepétA Kemény-jelentés országos visszhangot váltott ki, John G. Kemeny egycsapásra az Egyesült Államok egyik legismertebb és legbecsültebb polgára lett. Novemberben Jimmy Carter megköszönte neki a munkát (6. ábra). Kitűnt, hogy „Kemény nem kíván lemondani az atomenergiáról, amiatt az általános energiakrízis miatt, aminek tudomásulvételére még nem képes az amerikai nép."

Nem sokkal később Amerika vezető műegyeteme, a Massachussetts Institute of Technology kérte fel, hogy tartson ott előadást a harrisburgi szerencsétlenség tanulságairól. A demokrácia megmentése Amerikában – Harrisburg leckéi című előadását az amerikai tudományos élet a századvég talán legmélyebb, legfelelősségteljesebb és legelőremutatóbb üzenetének tekinti arról, hogy a demokrácia nem élheti túl, ha a polgárok és újságírók természettudományosan illiterátusok, írástudatlanok maradnak. Az előadás szövege írásban és nyomtatásban az egész Egyesült Államokat bejárta, és Magyarországra is eljutott, ahol azt az atomerőművi vezetők és atomerőmű-ellenes zöldek egyaránt mélyen elgondolkoztató műnek mondták, és igazat adtak neki.

Amikor 1981-ben leköszönt a rektorságról, egyeteme hallgatóihoz szólt „lágy hangján, magyaros kiejtésével". Miként azt a New York Times 1992. december 27-ei száma is tette, idézzük fel zárómondatait:

„Az előttetek álló években sokféle hang fog szólni hozzátok – hangok, amelyek mondják, mit tegyetek éltetek során. E hangok közt lesz egy, amit sokféle mezben mondtak már a történelem folyamán, ez a legveszedelmesebb hang, amit hallani fogtok. Mindnyájunkban jelenlévő ősi ösztönre alapoz: az emberi előítéletre. Megpróbál megosztani bennünket: fehéreket a feketék ellen, keresztényeket a zsidók ellen, férfiakat a nők ellen. És ha sikerül neki, hogy elválasszon embertársainktól, a széttöredezett társadalomra kényszerítheti gonosz hatalmát. Ne hallgassatok erre a hangra! Inkább arra a belső szóra figyeljetek, amelyik azt mondja, hogy az emberiség békében élhet, az emberiség harmóniában élhet, hogy az emberiség tisztelheti minden egyes ember jogát és méltóságát. Használjátok tehetségeteket – ezt a bennetek meglévő nagy értéket – egy jobb világ megalkotására, egy elviselhetőbb világ megalkotására, amelyben mindnyájunknak jut hely. Egyetemünk fiai és leányai: az egész emberiség a testvéretek, és ti testvéretek őrizői vagytok. [7]"

Kemény Jánost Los Alamos-i évei óta foglalkoztatta az emberiség jövője. Mélyen megrázta az egyetemi diáktüntetések elfojtása, az amerikai fiatalok Kambodzsába vezénylése. 1973-ban a következőt nyilatkozta: „A világ legsúlyosabb gondjainak gyökere viszont a túlnépesedés. Ez veszedelmesebb robbanással fenyeget, mint akármilyennel az atombomba. De hiba volna ezért az orvostudományt tenni felelőssé."

John_G_Kemeny_plaque_Bp05_Bajcsy-Zsilinszky38

Családjával csak 1964-ben tett rövid látogatást Budapesten. 1992-ben, 66 éves korában egy váratlan szívroham érte. (Előző este azonban még láthatta, hogy legkisebb unokája először áll lábra.) Kemény János,egy pesti fiú, Amerikában valószínűleg a legismertebb magyar-amerikai tudós lett az 1970-es és 1980-as években. A New York Times három hasábon búcsúztatta. Tartalmasan emlékezett meg róla a Washington Post, a Herald Tribune és a Guardian is. A pesti lapokban 3 sor jutott halála hírének. Meglepő, hogy Magyarországon milyen kevesen ismerik nevét, személyiségét, hatását. Életével elégedett volt, mert egyszer így vallott: „Mit tennék, ha még egyszer újra kellenem kezdenem az életemet? Azt hiszem, pontosan ugyanazt csinálnám." Volt egy játékmackója, amit unokájától kapott és éjjeliszekrényén tartott. Naponta elalvás előtt jó éjszakát kívánt neki.
John G. Kemeny-Az ember és a számítógépTalán egyszer elalvás előtt mi is kézbe vesszük a magyarul is megjelent, Az ember és a számítógépcímű könyvét és beleolvasvadöbbenünk majd rá, hogy 44 évvel ezelőtt már olyan látnoki gondolatokat vetett papírra, mint a lakások millióinak „komputerizálása", a saját bankkártya (mely már megvalósult), a számítógépes automatikus készlet-utánrendelés (melynek elterjedése még várat magára), minden 1 $-nál nagyobb összeg esetén a készpénzfizetés megszűnése (már ehhez is közeledünk), „személyhez szóló újság" és még számos ötlet, ami még meg sem valósult.

Varga János,
Székesfehérváron élő
tudománytörténész, mérnöktanár, tudományos közíró

Felhasznált irodalom

  1. Kemény G. János: THREE MILE ISLAND LECKÉJE, Fizikai Szemle, 1992/4, 121. o.
  2. John G. Kemeny: Az ember és a számítógép, Gondolat, 1978, 177. o.
  3. JOHN KEMENY SPEAKING3, Selected Addresses, Talks and Interviews by JOHN G. KEMENY from the years of his Presidency of Dartmouth College, 1970–1981, Edited by A. Alexander Fanelli, Dartmouth College Hanover, New Hampshire, 1999, 319. o.
    KemenyInterview.pdf
    http://www.dartmouth.edu/~library/rauner/archives/oral_history/oh_interviews_pdf/KemenyInterview.pdf
  4. Marx György: A Marslakók érkezése, Akadémiai Kiadó, 2000, 427. o.
  5. Marx György: Kemény János, Fizikai Szemle, 1993/5, 169. o.
  6. Gyulai József: Az Intel madártávlatból – A szerző gondolatai Andy Grove / Gróf András halála kapcsán, Fizikai Szemle, 2016/5, 165–166. o.
  7. Einstein elfeledett magyar segítői,  Kossuth rádió: Regényes történelem c. műsor (2014.04.27.) 18:30 p. –19:00 p., Forrai Mária Melinda műsora; Km.: Kovács M. István (narrátor)

 

Jegyzetek

  1. Az elektronikus levélküldésre az inspirálta, hogy a felesége egy távoli főiskolán dolgozott, így fájlküldés útján, mondhatjuk, hogy e-mailen keresztül tartották a kapcsolatot.
  2. Magyar fordítás jelenleg nincs.
  3. Alex Fanelli, Kemény rektori titkárságának vezetője 1984. április 3. és szeptember 4. között 9 alkalommal egy 18 órás interjúsorozatot készített Kemény Jánossal, amely írásban hozzáférhető a Dartmouth Egyetem honlapján, illetve a fenti irodalomjegyzékben megadott linken.