A virtuális valóság szabványosítása

A virtuális valóságot (Virtual Reality, VR) és a kiterjesztett valóságot (Augmented Reality, AR) sokáig a játék- és szórakoztatóiparral hozták összefüggésbe, de napjainkra számos iparág (egészségügy, oktatás, építészet, turizmus, sport, stb.) számára fontos és izgalmas fejlesztőeszközzé vált.

A virtuális valóság egy mesterségesen létrehozott környezet audio-vizuális szimulációja, melyet a felhasználók a fejükre helyezett sisak (szemüveg, fülhallgatók) segítségével érzékelnek, és ugyanúgy, mint a valós életben a tér bármely irányába nézhetnek, a megjelenített tárgyakat megközelíthetik, és azokkal interaktív módon kölcsönhatásba léphetnek.

A kiterjesztett valóság a valóság egyfajta látszólagos kibővítése, mellyel lehetővé válik, hogy a különböző érzékelők valóságról közvetített jeleit valamilyen virtuális tartalommal (kép, hang, szöveg, videó) egészítsük ki, pl.: mobiltelefonunk kamerájával szétnézve egy adott környéken a kijelzőnkön megjelenik a kamerán keresztül látható üzletek nyitvatartása.

A virtuális és a kiterjesztett valóság felhasználási lehetőségeinek tárháza szinte kimeríthetetlen, csak a képzelet szabhat neki határt, azonban e technológiák megvalósításához (szoftverek, kijelzők, szenzorok, stb.), jó minőségű, megbízható, biztonságos és hatékony működéséhez szabványokra van szükség, melyeket az IEC – valamint az ISO – műszaki bizottságai dolgoznak ki:

  • az ISO/IEC JTC 1/SC 29 Hang,- kép-, multimédia- és hipermédia-információ kódolása albizottság elkészítette az ISO/IEC 23000-13 Information technology. Multimedia application format (MPEG-A). Part 13: Augmented reality application format című szabványt, mely a 2D/3D multimédia-tartalmak esetén használt adatformátumokat írja le a kiterjesztett valóság megvalósításához;
  • az IEC TC 47 Félvezető eszközök műszaki bizottság, és annak IEC SC 47F Mikro-elektromechanikus rendszerek albizottsága gondoskodik arról, hogy az AR-,VR-technológiák létfontosságú alkotóelemei, a szenzorok és a mikro-elektromechanikus rendszerek (MEMS), megbízhatóan és hatékonyan működjenek;
  • az IEC TC 100 Audio-, video- és multimédia rendszerek és berendezések műszaki bizottság olyan szabványokat dolgoz ki, melyek az eltérő rendszerek és berendezések közötti működést és átjárhatóságot biztosítják;
  • az IEC TC 110 Elektronikus kijelző eszközök műszaki bizottság szabványaipedig a valósághű képi megjelenítésről gondoskodnak.

Ha e rövid összefoglaló felkeltette érdeklődését, a témával kapcsolatban további cikkek olvashatók az IEC e-tech oldalon.

A fentiekben említett műszaki bizottságok munkájában való részvétellel kapcsolatban érdeklődni lehet Nagy Gábor (g.nagy@mszt.hu) szabványosító menedzsernél.

Nagy Gábor
2017. január